Mindez ideig egy scheren 30-as sablon létezik Magyarországon. Az Addio IV. is ebből került ki, a többeknek oly sok örömet szerző Garab-műhelyből. Nincs két egyforma hajó mégsem, hiszen a test önmagában szinte semmit nem mutat. A felépítmény, az anyagválasztás és mint ez esetben is, Garab Károly „keze nyoma” varázsolja ezeket a gyönyörű hajókat, a „Balaton királynői”-t egyedivé.
Az Addio IV. egy fehérre festett fahajó érzetét kelti a szemlélőben, mely természetesen teak deckkel válik teljessé. Horváth Mihály számára fontos volt, hogy a műanyag test adta karbantartási könnyebbség meglegyen, miközben mindent kihasználtak, hogy a faborítások kívül és belül egyaránt a fahajó érzést sugallják.
Több évtizedes fahajós tapasztalat alapján döntött a műanyag test mellett a családi tanács. Misi rengeteg látogatást tett Kapuváron a hajó építése során. Az a legendás viszony, mely a hajóépítőt ügyfeleihez köti, természetesen köztük is kialakult. „Jó érzés volt a Karcsival együtt ügyködni” - emlékezett Misi. Ennek persze minden esetben az az előfeltétele, hogy a két fél elismerje egymást. A praktikum és az esztétikum csak így tud maradéktalanul érvényesülni.
Garab Károly szakmai irányítása mellett másfél esztendő kellett a hajó megépüléséhez. 2002. májusában került vízre Balatonfüreden.
A Békén, harminc esztendő alatt kialakult csapat képezte az új hajó legénységének alapját. Szépen is indult az év, hiszen harmadik helyet szereztek az Almádi Kupán. Aztán nyertek Szigetkerülőt, Évadnyitót a Kék madár előtt és Beszédes Emlékversenyt. Az Addio IV. elfoglalta a helyét a magyar Harmincas Flottában. Talán legbüszkébbek mégis a 2002-es bajnokság első – megkülönböztetett - futamának megnyerésére.
Mindent megtesznek azért, hogy jól menjen a hajó, de nem áldozzák föl a versenyeredmények érdekében a csapatot. Lánya fix ponttá vált a legénységben. Fiatalodott is a gárda, de azért, hogy egy hellyel jobban szerepeljenek, nem vállalják be a személycseréket. Mindannyiuk számára fontos, hogy kikkel ülnek egy hajóban!
A sporttársak szerint az Addio túl van szerelvényezve. Valóban, eggyel nagyobb csörlők kerültek rá, de csak azért, hogy a legénységnek ne legyen fárasztó a versenyeken a „húzd meg-ereszd meg” játék. Ez pszichológia – mesélte Misi -, hiszen ha nem fárasztó a trimmelés, kedvvel teszi a legénység, így a hajó eredményesebb lehet. Természetesen azt az előnyt is magában hordozza, hogy a gyengébb fizikummal rendelkezők is képesek a hajót kezelni erősebb időben.
Nem volt kérdéses, hogy karbon árboc kerüljön a hajóra. Ekkor már a flotta java része is ezzel volt szerelve. Vásznai a szinte kizárólag Horváth László-féle vitorlákra uniformizálódott flottához hűen készültek.
Misi mindig jókat mulat, ha olykor megkérdezik tőle: „Zuhanyzó van a hajón?, de mosdó biztos van – ugye?”.
Ezen tényleg csak egy igazi vitorlázó tud mulatni…
Névjegy:
Horváth Mihály 1964-ben kezdett el versenyezni családi indíttatásra, a nagybátyja 40-es scherenével, az Addio III-mal. Önmagában is érdekes, hogy nagybátyja indította el az Addio-sorozatot: az Addio I. egy 22-es volt (jelenleg a Zsarnok), az Addio II. most Lucifer néven fut (mellesleg ez volt a legjobb hajója), végül az Addio III. (jelenleg Il Gattopardo), melyen Misi is megismerkedett a vitorlázással. Innen kisebb kitérőkkel a Békére került, melyen harminc esztendőt hajózott - Ormos Ferenc, Kemény Péter és Bene Miklós társaságában - gyakorlatilag egy csapattal. Több mint harminc esztendeje rendszeresen részt vesz bizonyos nagy versenyeken, így a Kékszalagon is. Számára mégis fontosabb a jó hangulat a hajón, mint a versenyeredmények. Hite szerint ki-ki azért megy le vitorlázni, hogy jól érezze magát. Van, akit a versenyhangulat fűt, van, aki csak napozni akar, élvezni a vizet és a szelet.
Számára ez a gyönyörű sport és a hajó mindkettőt jelenti!
