A Balaton klasszikus vitorlásai közül az egyik legrégebbi építésű a Cinka Panna. Egyes források alapján 1915-ben, mások tanúsága szerint 1927-ben került vízre. Tervezője kilétét szintén homály fedi. Egy biztos: Veszprémben, az ottani Faipari Vállalat műhelyében készült, kimondottan a Balatonra, az egykori híres vitorlázó, Mihalkovics Tivadar számára, kinek nevét az utókor számára a népszerű nagyhajós vitorlás regatta, a Mihalkovics Emlékverseny őrzi.
A hajó tehát Mihalkovics Tivadar megrendelésére készült, még jóval a II. világháború előtt. A mai kritériumok szerint igazán nem sorolható sem a Dragon, sem a 22-es osztályba. Mint abban az időben szinte minden vitorlás, a Tacskó is gaffos vitorlázattal készült, amint azt a Mihalkovics hagyatékból származó, Dulin Jenő tulajdonát képező, eredeti fotó is mutatja. Örömteli beszámolnunk arról, hogy ez a hajó is megmenekült a jövő számára.
A Tacskó a háború alatt, 1940 körül a Balatonfüredi Hajógyár művezetőjéhez, az egyébként kiváló vitorlázó, Horváth Mihályhoz került. Ott végezték el rajta az első nagyobb felújítást is.
A háború utáni zavaros időkben Misi bácsi is Amerikába vándorolt, így a Tacskót a rosszemlékű, „elhagyott javak”-ként kezelték. Mint ilyen jutott több társával együtt Aligára, még 1950 előtt. Itt az üdülő egyik kedvelt hajója volt, új árbocot is készítettek számára Siófokon. Nevét Tacskóról Dózsára változtatták.
1957-ben már Szemesen kezdte a szezont. A honi kikötő és a tulajdonosváltás újabb nevet hozott a hajó számára: Grácia lett. Kormányosa itt dr. Deme Károly volt, a fiatalon elhunyt, közkedvelt versenyvitorlázó.
Mint az egyesületi hajók általában, a Grácia sem kapta meg azt a törődést, amit egy fahajó folyamatosan igényelne. A rendszeres karbantartás hiánya miatt állapota vészesen leromlott.
1972-ben vásárolta meg Zentay Árpád, aki a már halaszthatatlanná vált nagy felújítással kezdte. A munkák Siófokon, majd Balatonföldváron folytak. Az összes korrodált vasbordát kicserélték, az eredeti tölgy bordákat pedig akácból készültekkel váltották ki. Újra palánkozták borovi fenyővel. Oldalmagasságát egy plusz mahagóni palánkkal megemelték. Ezt natúrra hagyták, mely az okkersárga testtel sokáig a hajó jellegzetessége volt. A felújítás során új decket és felépítményt is kapott.
A teljesen megújult vitorlás Cinka Panna néven, Tihanyban kezdhetett egy új korszakot!
Az eredetileg viszonylag kis merülésű hajó gyenge szélben jól teljesített, de erősebb időben hajlamos volt a „fetrengésre”. A Cinka eredeti kieljét ólomra cserélték, mélyjáratát 1,7 m-re növelték. A tőkesúly módosításával a tömegközéppontja is lejjebb került, előnyére változott a kormánylapát is. A megváltozott nedvesített felületek összhangja kedvezőbb lett, miközben lényegesen javult a hajó teljesítménye friss szélben. Mindezek ellenére a Cinka Panna vitorlázó körökben azóta is „a flaute hiéna” maradt. Zentay Árpád Dulin Lászlóval és Horváth Lászlóval, az ismert vitorlakészítővel kiegészülve, nyerő csapatot állított össze a versenyekre. Az eredmények nem is maradtak el. 1983-ban végre sikerült bajnokságot is nyerniük nulla ponttal – azaz minden futamban elsőként értek célba.
A „Zentay korszak” több mint negyedszázada alatt számtalan kalandba keveredett a hajó. Például – talán többen emlékeznek rá - az 1975-ös Kékszalag mezőnyre három viharfront is lecsapott. Számtalan hajó kiállt, de a Cinka tartotta magát egy kalóz grósszal – méghozzá jó helyen, hiszen csak Jordán Gábor a Villámmal volt előttük. Már Tihany alatt jártak, ahol az éppen aktuális vihar által keltett két hullámrendszer találkozott. Egy szerencsétlen fordulónál a beksztég fönnakadt egy vereten, de a hatalmas hullámzásban már képtelenség volt visszafordítani a hajót. Menthetetlenül megfeküdt és a cirkálókra jellemző alacsony freibordon át egy pillanat alatt megtelt vízzel. Ott helyben, kő módjára süllyedt el. A legénység tagjai ázott verebekként, a vízből kiálló árbocba kapaszkodva várhatták meg a mentőmotorost.
Nincsenek véletlenek és ez mindig utóbb derül ki. 1993-ban, egy ismét erős szeles versenyen a Cinka Panna összeakadt egy ötvenessel, eltört az árboca. Az új árbocot Garab Károly készítette – a tulajdonos teljes megelégedésére. Ekkor ismerkedett össze igazán Zentay Árpáddal. Az ismeretség eredménye végül a Stefánia megépítése lett. Így váltak el 1998 őszén a Cinka Panna és Zentay Árpád útjai. Egy aranybetűs fejezet lezárult a hajó életében. Később Oltvay Gellérthez került, majd 2002-ben Buczkó Istvánhoz. Ebben az átmeneti, kallódó állapotban a Cinka állapota sokat romlott. Bár Buczkó István már lépéseket tett megmentésére, sorsa akkor vált megnyugtatóvá, mikor 2005-ben jelenlegi gazdája, Kodlicsek Ferenc felfedezte a hányatott sorsúvá lett hajót és gondos gazdaként vette szárnyai alá. A Picula műhelyben teljesen és igen színvonalasan felújították. Merülését visszaállították az eredeti 1,4 m-re. Teljesen új szerelvényezést kapott. A munkálatok befejeztével az ismét megújult Cinka Panna majd százéves múlttal a háta mögött lelkes és lelkiismeretes legénységével újra versenyezni kezdett, hogy tovább öregbítsék az M 12 rajtszám hírnevét. Reméljük ezzel egy újabb aranykor veszi kezdetét a Balaton egyik legpatinásabb hajójának történetében!
A hajó eredményei Zentay Árpád kormányzásával:
1975. Évadnyitó III. hely (ekkor indult a hajó)
1978. bajnokság III. hely
1980. TVSK Kupa I. hely
1981. Kékszalag II. hely
1983. TVSK Kupa I. hely
1983. bajnokság I. hely
