Korunkban, amikor a jachtépítő ipar sem menekülhet meg a sorozattermékek tömeges gyártásától, jó dolog arra gondolni, hogy néhány különlegesen életképes cég még akkor alakult, amikor a hajókat fából építették egyedi megrendelésre. Ezek közé tartozik a svéd Hallberg-Rassy is.
Azt mondják, az északi emberek nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak a melegebb égtájakon élőknél. Ezt a valószínű igazságot látszik alátámasztani a Hallberg-Rassy építette hajók egész sora, amelyekre a cég fennállásának legelső napjai óta jellemző a kényelmes, nyugodt tempójú, hosszú utazások megtételét lehetővé tevő biztonságos kivitel.
A cég mindig hű maradt a jól védett cockpit, a masszív, strapabíró testszerkezet, a komfortos belső berendezés és a megbízható, könnyen kezelhető vitorlázat koncepciójához, amelynek eredményeképpen a Hallberg-Rassy hajók nagy számban épülhettek, kifizethető ár mellett is igen jó minőségben. A vállalat mindemellett folyamatosan alkalmazkodik a megrendelői igényekhez, amelyek egyre jobb vitorlázóképességet követelnek a hajóktól.
A vállalat stabil nemzetközi piaci helyzete lehetővé tette, hogy ennek az igénynek minél tökéletesebb kielégítése céljából megkeresse a vitorlázóvilág egyik legjelentősebb hajótervezőjét, German Frerst. A hajóépítő családból származó argentin tervező (aki tudását és tehetségét fiára is átörökítette) sikeres versenyhajóiról vált híressé. A cég rendkívül büszke a Frers-tervezőirodával kialakított együttműködésre, amely szemlátomást igen eredményes.
A Hallberg-Rassy Hajógyárak részvénytársaság eredetileg két vállalkozó, Harry Hallberg és Christoph Rassy hajóépítő üzemeiből jött létre.
Harry Hallberg (1914-1997) tizennégy éves korában kezdte pályafutását facsónakok építésével. 1943-ban megnyitotta első saját üzemét a svédországi Kungsvikenben, Orust szigetén. Itt már kishajókat is épített, szintén fából, és leginkább ösztönösen, mindenféle terv nélkül. A hajó formáját, kivitelének lehetséges változatait a megrendelővel folytatott előzetes megbeszélés alapján, közös megegyezéssel alakították ki. Abban az időben a túrahajók építéséhez tervrajzok még nemigen voltak elérhetők egy kezdő kishajóépítő számára. Az általánosan elfogadott vélemény szerint „aki nem tud egy kishajót rajzok nélkül megépíteni, nem nevezhető valódi hajóépítőnek”. Ebben azonban nyilvánvalóan közrejátszott a gyakorlatban megszerzett és nemzedékről nemzedékre átadott tapasztalat és tudás is. Persze annak, aki sorozatban akart hajókat építeni, bevált tervekhez kellett folyamodnia.
Hallberg első sorozathajói, a Folkboatok és egy svéd nemzeti hajóosztály, a Kungskryssare hajói voltak. Ez az osztály az ’50-es évek közepén jött létre. Mivel mindkét hajótípust más cégek is építették és nagy volt a konkurencia, Hallberg meghozta a lehető legjobb, bár nehéz döntést, és 1963-ban átállt a műanyaghajók építésére, átlátva a műanyag előnyeit a szériahajók építésében. A műanyag akkor még nagyon új dolognak számított, így Hallberg úttörő szerepet töltött be, Svédországban elsőként gyártva műanyagtestű, fafedélzetű és felépítményű hajókat. P-28 típusjelű vitorlása nagy sikernek bizonyult és sok tekintetben a későbbi műanyaghajók előfutárává vált.
Christoph Rassy Németország déli részén, a bajorországi Starnbergi-tó mellett nevelkedett, szabad idejét először hajómodellek, később valódi csónakok építésével töltve. Hogy minél többet megtudjon a kishajók építéséről, beállt tanoncnak egy kis délnémet fahajóépítő üzembe. Ezt azonban kevesellte: a tenger mellé akart költözni, hogy még nagyobb és jobb hajókat építhessen, és vitorlázhasson rajtuk. Úgy gondolta, ehhez Svédország a legmegfelelőbb. Levelet írt egy sor svéd hajógyárnak, munkát keresve. Egyikük válaszolt, hogy várják, és a fiatalember 1962-ben megjelent Nötesundban, üres kézzel, az összes tulajdonát képező biciklin kerekezve.
A hajóépítő telep, amelyen dolgozni kezdett, azóta már bezárt. Sokat nem fizethettek neki, mert jövedelmét azzal egészítette ki, hogy szabad idejében kis versenyhajókat épített magának, versenyzett és rendszerint nyert velük, majd jó pénzért eladta őket. Rájött, hogy a saját erejéből jobban boldogulna, mint alkalmazottként, és a szerencse a kezére játszott: Harry Hallberg épp ebben az időben, a ’60-as évek közepén kívánt nagyobb gyárat nyitni, így eladta kungsvikeni telepét Rassynak, maga pedig új gyárat alapított Ellösben, Orust szigetén, 10 kilométerre délnyugatra a régi telepétől.
1965 és 1972 között Harry Hallberg és Christoph Rassy cége versenyben állt egymással. Kezdetben Rassy is egyedi hajókat épített, később azután ő is átállt a sorozathajók gyártására. Első szériahajója, a Rasmus-35 1966-ban épült az akkori idők egyik vezető svéd jachttervezőjének, Olle Enderleinnek a rajzai alapján. A sorozat első két hajója mahagóniból készült, építésük egy-egy évet vett igénybe. A Rasmus-35 sok tekintetben megelőzte korát: valódi hosszú távú, nyílttengeri túrahajó volt, erőteljes segédmotorral felszerelve; az akkoriban még újdonságnak számító középcockpit mellső végét masszív szélvédő keretezte, hátsó végéből tágas farkabin nyílt. Ez a megoldás mindmáig jellemző a Hallberg-Rassy hajóira. A közönség mindazonáltal kétkedve fogadta a Rasmus-35 újszerű kivitelét: némelyek úgy gondolták, a hajó túlméretezett (akkoriban egy 35 lábas hajó még szokatlanul nagy volt), mások meg a szélvédővel nem voltak kibékülve, mert ilyet addig még csak a motorjachtokon láttak (azóta persze a szélvédő a nagy túravitorlások szinte elengedhetetlen kelléke lett). A Rasmus kényelmével, masszív, gondos kivitelével és jó vitorlázó tulajdonságaival azután mégis meghódította a svéd vásárlók szívét.
A Hallberg-Rassy születése
Eközben Harry Hallberg sorozatban építette vonzó külsejű, ügyes kis hajóit Ellösben. Négy típust futtatott: a műanyagtestű, mahagóni felépítményű Mistral-33 túravitorlást, az IOR féltonnás osztályába tartozó Mistress-32 túraversenyjachtot, a P-28 típust (ez volt a legkapósabb) és a legkisebbet, a Misil-24 típust; a P-28 kivételével valamennyit Olle Enderlein tervezte. Ezek a hajók műanyagtestüknek és a szériaépítésnek köszönhetően viszonylag olcsók voltak, így Hallbergnek nem volt különösebb gondja az eladásukkal. Bizonyára anyagilag is jól járt velük, mert 1972-ben, 58 éves korában nyugdíjba vonult. Ez ismét kapóra jött Christoph Rassynak, aki terjeszkedni szeretett volna, így a kungsvikeni telep mellé megvette Hallberg Ellösben lévő gyárát is. Mivel azonban Hallberg neve a négy sikeres típus révén jóval ismertebb volt, mint Rassyé, ezenkívül korábban mindkét gyár Hallberg tulajdonában volt, közös megegyezéssel Hallberg-Rassy lett a cég új neve, annak ellenére, hogy Hallberg és Rassy sohasem dolgozott munkatársként.
Érdekes megemlíteni, hogy 1972-ben egy vevő, aki sokáig ingadozott a Hallberg építette hagyományos hátsó cockpitos Mistral-33 és Rassy szokatlan, középcockpitos, farkabinos Rasmus-35-öse között, megkérdezte Hallberg kereskedőjét, hogy milyen indokot tud a Mistral-33 megvétele mellett felhozni. Az eladó azt felelte, hogy ennek a hajónak nincs farkabinja, amelybe becsaphat a víz. A vevő azután felkereste Rassyt, és megkérdezte tőle, miért nem épített hátsó cockpitos hajót farkabin nélkül, amelybe becsaphat a víz. Rassy visszakérdezte, honnan veszi ezt, és a vevő megmondta, hogy Ellösben hallotta Hallberg embereitől. Rassy megjegyezte: „Azok ott sose mondják ezt többé”. „Miért?” – kérdezte a vevő. - „Mert ma reggel megvettem a Hallberg-hajógyárat” – volt a válasz. A vevő végül a Rasmus mellett döntött, megvette és még ma is boldogan használja. És eddig még sose csapott be a víz a hátsó kabinba.
Hagyományteremtő hajók
A Hallberg-Rassy név alatt elkészült első új hajó az 1973-ban létrehozott Monsun-31 volt. Az új jacht rendkívül sikeres lett, és 1983-ig 900 darab épült ebből a típusból. A nagy keresletre való tekintettel a gyár területét 1975-ben a kétszeresére kellett növelni. A következő típus, a HR-41 hagyományteremtő hajónak bizonyult: ez volt az első vitorlás jacht, amelyen teljes magasságban kiegyenesedve át lehetett jutni a fedélzet alatt a hajó mellső részéből a hátsó kabinba. Ennek az általános elrendezésnek alapelve mindmáig megmaradt, bár jelentősen továbbfejlesztve. A kérdésre, hogy ez a hajóépítés hagyománytiszteletének vagy a megoldás valódi értékének köszönhető-e, némi vizsgálódás után kijelenthető, hogy a H-41 elrendezése valóban a középcockpitos hajókon kialakítható optimális megoldást képviseli.
A H-41 típuson a mellső és hátsó lakótér közötti átjárás a hajó teljes hosszában azonos szinten történt. A konyha a lakótér jobb oldalán a lejárólépcső mellett kapott helyet, ahol nem volt útban a hajó hosszában közlekedőknek, és nagy hullámjárásban is biztonságos munkakörülményeket, valamint teljes állómagasságot nyújtott a szakácsnak. A hajó másik oldalán elhelyezett jókora térképasztal és mellette a hajóorr irányába néző navigátorülés szintén nem volt útjában az áthaladóknak. A cockpit jellegzetes kék csíkkal kiemelt habvédője elég magas volt ahhoz, hogy jól védje a kormányállást, emellett kiválóan megfelelt a fedélzet alatti hosszanti átjáró céljára. A hajófenékből kiképzett tőkesúlynyúlvány és az attól elkülönített szkegkormány ideális megoldásnak bizonyult a hosszú túrákhoz, és a hajó nagy mérete lehetővé tette az akkori idők szerint igen bőkezű felszerelést is: nyomás alatti hideg-melegvízrendszer, zuhany, két külön WC, villamos horgonycsörlő, orrvitorla-betekerő rendszer, erőteljes segédmotor és elegáns faberendezés került a kecses formájú hajótestbe. Ma már mindez alapkövetelmény, mégpedig az akkorinál sokkal tökéletesebb kivitelben. Akkoriban azonban ez igen magas színvonalnak számított, és az 1976-79 közötti rövid, de igen intenzív periódusban 105 darab H-41-es épült, azután 1981-ig még néhány.
Az 1976-77-ben tervezett HR-38 berendezése hasonló volt a HR-41 típuséhoz, de szabad oldalmagassága nagyobb volt, és ennek vizuális csökkentésére a cég először alkalmazta a hajótest körül futó kék csíkot, amely később a Hallberg-Rassy hajók hagyományos megkülönböztető jelévé vált. 1977-78-ban a cég piacra dobta a HR-352 típust, amelyből 1989-ig több mint 800 darab épült. A hatalmas keresletet részben a méretéhez és a tulajdonságaihoz képest igen kedvező ár indokolta, részben pedig az, hogy ez volt az első valóban elegáns testformájú 35 lábas középcockpitos hajó, amelyben a fedélzet alatt át lehetett járni. A következő hajótípus, az 1979-es tervezésű HR-312 szintén igen kapósnak bizonyult: 1991-ig a cég 700 darabot értékesített. Ezután jött 1982-ben a cég addigi legnagyobb hajója, a 15 méteres HR-49, amely egy ideig a svéd jachtépítő ipar „zászlóshajójának” szerepét töltötte be. Három évvel később a HR-49 berendezését két karosszékkel egészítették ki: ez volt az első vitorlás szériahajó, amelybe ilyen bútorokat építettek.
A túrahajók mellett a cég a versenyhajókról sem feledkezett meg: 1983-ban a tulajdonos 16 éves fia, Magnus Rassy megépítette a Rassker nevű kísérleti versenyjachtot, amelynek építéséhez kevlárszövetet (aramid) és Divinycell keményhabot használt. Ez a 26 lábas hajó a hajófenékre kívül felszerelt ólom-tőkesúlyával és a fürdőplatformmal kombinált előredőlő fartükrével eléggé elütött a hagyományos HR-túrahajóktól. Magnus Rassy számos versenyt nyert vele, amin felbuzdulva 1987-ben egy nagyobb versenyjachtot tervezett, a 35 lábas Rassker Magnumot. Ez is igen sikeres versenyhajónak bizonyult, de a cég – a Rasskerhez hasonlóan – ezt sem a piaci értékesítésre szánta, hanem a jövendő fejlesztések kikísérletezésére. Azóta a vállalat sok olyan ötletet vezetett be a túrahajóin, amelyet ezeken a versenyhajókon kísérletezett ki, ám a HR-túrahajók fő jellemzőjeként mindvégig megmaradt a mély hajófenék (bilge) és a testből kiképzett tőkesúlynyúlvány, valamint a könnyen kezelhető, egyszerű vitorlázat.
1987-ben a vállalat beszerezte első számítógéppel vezérelt famegmunkáló eszközét, egy CNC-marógépet. Ezzel a faalkatrészeket addig elképzelhetetlen pontossággal lehetett kivágni, a hulladék a minimumra csökkent, és a hajók addig is gondos kivitelének minőségét is tovább javította. Ugyanebben az évben a Hallberg-Rassy megvásárolta egyik addigi beszállítójának vállalatát, ahol már évek óta gyártottak műanyag hajótesteket a cég számára. Az új gyáregység neve Hallberg-Rassy Marinplast AB lett, és megvásárlása óta a HR azon kevésszámú hajóépítő cégek egyikévé vált, amelyben a hajók építésének összes fázisa saját kivitelben elvégezhető. Elterjedt a hír, hogy a Marinplast más cégeknek is gyárt műanyag testeket, ez azonban nem így van: a gyáregység teljes kapacitását leköti a HR-hajók műanyag alkatrészeinek gyártása.
Együttműködés German Frers-szel
1988-ban a cég kapcsolatba lépett a neves argentin hajótervezővel, German Frers-szel, aki élvonalbeli VOR és AC-Cup hajóival, meg egy sor rendkívül elegáns túrajacht tervével vált méltán világhíressé. Ez az együttműködés hatékonyan ötvözte a Hallberg-Rassy hagyományos erényeit (masszív kivitel, szilárdság, tengerállóság, kényelem, biztonság, minőségi famunka) a Frers-hajók felülmúlhatatlan vitorlázó tulajdonságaival. Néhány Atlanti-óceán-átkelő ARC-túraversenyben elért győzelem bizonyította, hogy a modern túravitorlásokra nem feltétlenül jellemző a gyenge teljesítmény. German Frers idáig 16 tervet készített a Hallberg-Rassy részére, ezek időrendi sorrendben a következők: HR-45, HR-36, HR-34, HR-42F, HR-39, HR-31, HR-53, HR-46, HR-62, HR-43, HR-40, HR-37, HR-48, HR-342, HR-54 és HR-372. Eddig a Hallberg-Rassy 8600 jachtot értékesített, ebből 2600 darab Frers-tervek alapján készült, többek között a cég legnagyobb jachtja, a HR-62, amely 2006-ban elnyerte a Die Yacht magazin „Az év hajója” díját és az amerikai Cruising World magazin „2006 legjobb import hajója” díját.
A Hallberg-Rassy ma
A Hallberg-Rassy fél évszázados története során még sosem került csődhelyzetbe és minden hajóját a szerződés szerinti időpontra szállította ügyfeleinek. Ma a cég a világ minden részébe exportálja termékeit; képviselői jelen vannak a leghidegebb éghajlatú tájaktól a trópusokig mindenütt. A HR-hajók jól védik az őket választókat a hidegtől és a forróságtól, a jeges esőtől és hullámpermettől meg a perzselő napsütéstől egyaránt: ebben nagy szerepet játszik a jól hőszigetelt hajótest és a sprayhood kerettel felszerelt szélvédő, szükség esetén pedig a hajók megbízható fűtő- és légkondicionáló rendszere. A Hallberg-Rassy szándéka az, hogy hajói világkörüli túrákra is alkalmasak legyenek, és a siker bizonyítja, hogy a cég helyes úton jár. A cég körülbelül 175 jachtot épít évente a világ minden tájáról érkező megrendelések kielégítésére. A cég fő gyáregysége és üzleti központja Ellösben található, egyórányi autóútra Göteborgtól északra. A műanyag hajótestek, fedélzetek és alkatrészek az említett Hallberg-Rassy Marinplast nevű leányvállalatnál készülnek, amely Kungshamnban található, szintén egyórányi autóútra a fő gyáregységtől északra. A hajók készre szerelése Ellösben történik, azután a gyár ugyanitt levő saját kikötőjében teszik vízre őket.
