A világ legjobb vitorlázóit bemutató sorozatunkban egyre többször találkozunk a Match Race sztárjaival. Ez nem véletlen, hiszen a ki-ki viadal ma egyértelműen a legnépszerűbb versenyforma, amit a szponzorok markáns jelenléte is mutat. Ian Williams – akinek korán megmutatkozó tehetségét két ifjúsági világbajnoki cím is igazolta - hivatását is képes volt feláldozni a versenyzésért.
Ian Williams gyermekkora nem a tenger bűvöletében telt; hatéves korában ismerkedett meg először testközelből a sós víz nagy hullámaival, amikor szüleivel átkelt a La Manche-csatornán. Ez az élmény később meghatározóvá vált életében, bár, amint azt bevallotta, konkrét emlékei nincsenek az útról. Szülei elmeséléséből csak annyit tud, hogy végig tengeribeteg volt. Mégis elkezdett vitorlázni, és kilencéves korától versenyszerűen űzi a sportágat. A cadet osztály után már fiatal korában a páros versenyek világ kötötte le, és ehhez csak akkor lett hűtlen, amikor átült a Solingba, igaz, csakis a Match Race kedvéért. De haladjunk sorjában!
Már ifjúsági versenyző korában megízlelhette a nagy sikert, amikor kétszer egymás után diadalmaskodott korosztálya világbajnokságán. Aztán 1997-től már a felnőttek között mutatta meg tudását.
Mivel szóba kerül, hogy a Soling-viadalokat a jövőben Match Race-formában rendezik, hősünk fejébe vette a részvétel megszerzését a 2000-es sydneyi olimpián. Ennek jegyében indult a hajóosztály Európa-bajnokságán és a Kieli Héten is. Végül mindössze egy hajszállal marad le az indulási jogról, ugyanis csapatával a második helyen végzett a válogatón. A Soling esetében végül maradt a mezőnyverseny, amit csalódásként élt meg, igaz, olimpiai terveit nem adta fel.
„A Soling kikerült az olimpiai programból, de a Match Race-versenyforma szerintem hamarosan helyet követel magának. A játékokat 2012-ben London rendezi, és fantasztikus lenne otthoni vizeken képviselni a hazámat. Ez nem csak személyes sikerem lenne, hanem egy egész generációnak adna lökést. Akkor 35 éves leszek, és ez még belefér” - mondta Ian Williams.
Közben befejezte az egyetemet, és jogtanácsosként kezdett dolgozni. A versenyzésben fejlődése töretlen volt, a nemzeti bajnokságon háromszor lett első és háromszor második. A Nemzetközi Vitorlás Szövetség (ISAF) Match Race-világranglistáján 2003 júliusára beverekedte magát a legjobb tízbe, 2005 októberében pedig már az első öt között jegyezték!
„Természetesen nagy ugrás, hogy a kilencedikről az ötödik helyre sikerült feljönnöm a ranglistán, de az igazi előrelépés az lenne, ha még feljebb tudnék kerülni. Előttem Eb (Baird), Peter (Gilmour), James (Spithill) és Russell (Coutts) van. A nagy kihívás, őket megelőzni” – elemezte a helyzetet Williams.
A sikereken felbuzdulva Ian Williams úgy döntött, megpróbálja profi vitorlázóként folytatni. Cégétől hat hónap alkotói szabadságot kért, hogy megvalósítsa álmait. Tehetsége és akarata most is meghozta a sikert, a 2005-2006-os szezonban, amikor első teljes idényét töltötte a Match Race World Tourban, összetettben a második helyet szerezte meg. Tavaly októberben újabb csúcsra ért, a bermudai King Edward VII Gold Cupon aratott győzelme az első volt a touron.
Persze, a jó szerepléshez kell egy jó szponzor is, Williams ezt a Pindar nevű cégben találta meg, amellyel 14 hónapos szerződést kötött. Maga mellé vette Mark Nichollst, Mark Williamst, Gerry Mitchellt, Bil Hardestit és Simon Shaw-t, ők alkotják a Pindar Teamet. De Ian Williams közben talált lehetőséget mások támogatására is, így a bővebb, southamptoni bázisú csapathoz tartozik Emma Sanderson, valamint a nagy reménységnek tartott Hannah Mills és Hilary Lister is. A távlati tervek között pedig egy Open 60-as építése is szerepel.
„A Pindar tudja jól, mit kell tennie, hogy csapatommal száz százalékig a versenyzésre tudjak összpontosítani. Ez már megmutatkozott az elmúlt évi sikerek során. Még sok viadal van hátra, de jó úton vagyunk, hogy első brit gárdaként Match Race-világbajnoki címet szerezzünk” – vélekedett Ian Williams.
Névjegy
Ian Williams
Született: 1977. április 26., Exeter
Legnagyobb sikerei:
kétszeres ifjúsági Match Race-világbajnok (1995, 1996)
2. hely a Match Race-világbajnokságon (2006)
5. hely a Match Race-világbajnokságon (2005)
győzelem a King Edward VII Gold Cupon (2006)
