Netbál Ervin mint építész, kőszobrász, a formák szerelmese. Nem csoda hát, hogy a harmincas scherenek formavilága is megindította a fantáziáját. Mégis véletlenül került hozzá egy ilyen hajótest, mikor 1994-ben, egy újsághirdetésben meglátta. Garab Károlyék műhelyéből négy harmincas cirkáló került ki. Ezek egyike volt az Imperial.
Az építők rögtön azzal kezdték, hogy milyen változatot szeretnének. Erre tradicionális dragonosként nem igazán tudtak mit válaszolni. Ervin segítségül hívta gyermekkori barátját, Cittel Lajost. „Cimbi, építs nekem egy scherent!” Lajost sem kellett sokáig győzködni, bár nyakig benne volt egy házépítésben. Megbízása igazán méltányosan szólt: fogadj fel egy jó kőművest, aki megépíti a házad, kérj tőlem annyit, hogy ki tudd fizetni, te pedig építs inkább hajót – ha már nem vagy kőműves! Házépítés ide, odafigyelés oda, belevágott az Imperialba.
Cittel Lajossal közismerten öröm együtt dolgozni! Ez esetben sem volt ez másként. Mindig kérdez, majd alternatívákat ajánl, a megrendelőnek csak választania kell. Maximálisan figyelembe veszi a tulajdonos elképzeléseit, de a saját gondolatai alapján dolgozik. Lecsökkentette például a deckvonal eredeti, hosszanti ívelését, mert ez nem tipikus jellemzője az autentikus schereneknek. Funkcionalista koncepcióban, de a lecsökkent részletek maximális minőségű megvalósításával dolgozott. Ezt a minőséget, a míves famunkát és intarziákat még a nemrég a Balatonra látogató svéd scherenes csapat is megcsodálta.
1996-ra kezdett összeállni a hajó. Persze soha nem akkorra készül el valami – így egy hajó sem - mikorra tervezik. Az évadnyitó, majd Kékszalag volt a kitűzött határidő. Végül is a Bajnokság második felére került vízre! Így természetesen nem indulhattak, de a legmodernebb veretekkel, vitorlázattal szerelt, új hajó vendégként is „leverte” a mezőnyt anélkül, hogy zavarták volna a versenyző hajókat. Felbolydult a Flotta – megjelent az új kihívó.
Egy új, gyors hajó színre kerülése mindig motiváló erő. Ez történt a harmincasok között is. Sorra új vitorlázatot, karbon árbocot kaptak az ellenfelek. Az önszabályozó folyamat, a fejlődés motorja beindult! Az elmúlt tizenegy évben technikailag annyira feljött a mezőny, hogy az Imperialt ismét fel kell újítani, a kor követelményeinek és a felfejlődött ellenfeleknek megfelelően. A technikai versenyben sincs megállás!
Cimbi vitte két évig a hajót. Később Ervin fiai, akik ma is profi vitorlázók – Dragonban nyomják – lettek a legénység. Az Imperial „családi vállalkozásként” kezdett el hajózni, versenyezni.
A tíz év alatt a mancsaftéria felnőtt, önálló versenyzői karriert indított. Vissza a Dragonokhoz!
Ervin megmaradt az Imperialnal, ahol barátokkal folytatódik a show. Kelótól Gerzsonig sok ember megfordult a hajón. Az állandó legénység problémája - mely sajnálatos módon a legtöbb balatoni, aktívan versenyző egységet valahogy érinti - nem kerülte el ezt a csapatot sem. Fölmerült egy kósza gondolat a hajó eladásáról is, mely aztán – szerencsére - hamar elhessent.
Remélhetően megújul az Imperial, megoldódik a legénység ügye is és ismét, a korábban megszerzett hírnevéhez méltóan tündökölhet!
Netbál Ervin tízéves korában kezdett el vitorlázni nagybátyja Kalóz méretű, kajütös hajóján. Az évek alatt, szép lassan ráragadt a hajós tudomány. Nem az edzőtáboros módszerrel jutott el az Imperiál kormányáig, hanem a különféle hajókon, különféle kapitányoktól eltanult fogások és a tapasztalás révén.
Nászútját egy Dragonon töltötte. Innen datálható a típus iránti szerelem, mely végül a Vándor megvásárlásban teljesült be. Az egész család a hajón töltötte minden szabadidejét, a gyerekek jóformán ott születtek. Az öreg Vándor igazi, mindent kibíró, igazi csataló volt, de versenyzésre alkalmatlan. A folyton vizet szedő, ötszáz kilóval nehezebb test mégis kedves családtag maradt. Végül egy Sudárra váltott. A komfortosra szerelt Princessen nőttek föl a gyerekek. Aztán jött az Imperiál, mely ma is az igazi kedvenc.
Még az Argóval kezdett a tengeren vitorlázni. Azóta a tengerek és a Balaton egyaránt hajózásainak színtere.
