Az Északi-sarkkör mentén egy kis faluban látta meg a napvilágot Knut 40 évvel ezelőtt. Vitorlázott, tanácsadó volt és expedíciókat szervezett szülőföldjére és a sarkkörön túlra. Ezt a világot hagyta most maga mögött, hogy a világ egyik, vagy talán legnagyobb érdeklődésével várt versenyének, a Vendée Globa-nak az első számú irányítója legyen. Olyan terhet vett magára, amelyre minden vitorlázó, minden csapat, minden támogató és minden család majdnem 9 hónapon keresztül figyelni fog, és a legapróbb hibáért is figyelmeztetik.
Könnyen lehet, hogy Frostad stílusa komoly változást jelent majd, hiszen nem szeretne a háttérből irányítani, nem akar bársonyszékes vezető lenni. Éppen ellenkezőleg, tanácsadói vénájának köszönhetően megszállottan beszél a versenyzők fontosságáról, arról, hogy a verseny róluk szól. „Ők szupersztárok és az a dolguk, hogy szupersztárok legyenek” – mondta.
„Amikor először hívtak, hogy arról beszéljünk, elvállalnám-e a Volvo Ocean Race igazgatói posztját, éppen egy luxushajón vitorláztam az Atlanti-óceánon. Közben felújítottam régi házamat, amely akkorra lett kész. Igazából éppen csak kezdtem élvezni pihenést a hosszú hónapok kemény munkája után. Korábban négyszer vettem részt a versenyen, és ha nem érkezik a megkeresés, akkor talán ötödszörre is nekivágtam volna” – mesélte Frostad. Szerinte van közös a két alapvetően különböző szerepben: „A szenvedély. Hinned kell abban, amit csinálsz. 350 ezer mérfölddel a hátam mögött ismerem a vitorlázást és tudom milyen egy csapatot összeszedni és egyben tartani.”
„Akkor vettem át a feladatot, amikor már sok minden készen volt, de ez nem jelenti azt, hogy minden a helyén lenne. Nekem az a feladatom, hogy működőképessé tegyem azt, ami már megvan, ami meg hiányzik, azt előteremtsem. Olyan ez, mint amikor kész a vacsora, de neked kell felszolgálnod, és ha nem jó, akkor te vagy a hibás” - fogalmazott.
1993-94-ben a Justitia fedélzetén vitorlázott a Vendée Globe-on, ekkor Fort Lauderdale-ben még csak azzal nyűgözte le társait, hogy ifjakat megszégyenítő módon görkorcsolyázott a kikötőben. 1997-98-ban már saját csapatával, az Innovation Kvaerner, majd 2001-2002-ben a Djuice-szal vágott neki a vitorlázók Mount Everestjének. Negyedik nekifutásra a Brasil 1 fedélzetén hódította meg a tengereket. Ha csak azt nézzük, hogy minden csapattól van egy-egy pólója, akkor ez már önmagában is dicső kollekció.
A vitorlázás mellett Frostad egy másik életet is élt. Üzleti iskolában tanult, menedzsment tanácsadóként dolgozott, egy vitorlázóeszközöket gyártó cég igazgatóságának volt a tagja és motivációs tréningeket tartott. Annyira magabiztosan mozog öltönyben, nyakkendőben, mint amennyire a viharruhában képes tökéleteset nyújtani.
„Úgy gondolom, hogy tisztában vagyok a vitorlázók elvárásaival, sőt azokat a körülmények is ismerem, amelyek az út során várnak rájuk. Lesz olyan szakasz, amikor a télből a trópusi nyárba hajóznak majd, ami már önmagában is komoly kihívás. Közben lesz egy kicsi tavasz és egy kicsi ősz is. Amikor a fedélzeten vagy és valaki kiabál, akkor azon gondolkozol, hogy baj van, vagy csak akkora a zaj, hogy így tudatja veled, hogy szüksége van rád. Aztán ha mehetsz aludni, akkor megpróbálsz a zsebkendő méretű hálózsákba bemászni, miközben a hajó hánykolódik a hatalmas szélben. Koszos vagy és fáradt. Hát ezekről én is sokat tudnék mesélni és tudom mi vár majd a fiúkra és lányokra.”
Frostad talán legnagyobb újítása a versenyben, hogy a tízfős legénység mellett minden hajón lesz egy médiafelelős. „Remélem, hogy a verseny ismertségének jót tesz majd az újítás, igazából így kaphat majd a külvilág ízelítőt a hajón lévők mindennapjairól. Számomra ők olyanok, mint a modern kor haditudósítói. Nagyon nehéz a megfelelő embereket megtalálni erre a feladatra, számukra is életük legnagyobb kihívása lesz. Azt hiszem, a beszámolók kapcsán szinte magunk is a csapat tagjának érezhetjük majd magunknak. Ott leszünk a fontos döntéseknél, részesei leszünk az örömnek és a bánatnak. Annak idején még csak az internetre csatlakoztunk, hogy megismerjük a verseny részleteit. Most ott lehetünk minden pillanatnál.”
