Június 14-én volt éppen 40 éve, hogy Sir Robin Konx-Johnston elindult első nonstop földkörüli útjára. Falmouth-ból vágott neki a nagy kalandnak egy 32 lábas hajóval, a Suhailivel, majd 312 nappal később ért oda vissza. Egyedül, kikötés nélkül elsőként tette meg ezt az utat. Johnston a mai napig aktív, amit az is hűen bizonyít, hogy tavaly 68 éves megint körbehajózta a földet, ezúttal a Velux 5 Oceans verseny keretében. Mindezeken túl ebben az évben egy óriási megtiszteltetés is érte, harmadik alkalommal kapta meg az év vitorlázója rangos elismerést, ezúttal az elmúlt 40 alatt elért sikereinek tiszteletére.
„Hogy mi a különbség a 40 évvel ezelőtti és a tavalyi földkerülésem között? Annyi, mint egy kétfedeles repülőgép és a Concorde között. 1968-ban senki nem tudta, hogy lehetséges-e egyáltalán megállás nélkül körbehajózni a Földet és azt sem tudta senki, hogy ha valaki mégis nekivág a nagy útnak, akkor milyen hajóval tegye azt” – mondta Sir Robin Knox-Johnston. – „Akkoriban úgy hajóztunk, mint Cook kapitány 200 évvel azelőtt. Nem kaptunk naponta időjárás-jelentést, nem volt vészjelző, nem volt állandó és megbízható kommunikációs kapcsolat a külvilággal. A barométerben és a felhők ismeretében kellett bíznunk.”
„Ma már szénszálas anyagokból építik a legmodernebb hajókat, erről akkor még csak tudományos lapokban olvastunk. Mára már nincs az a pszichológiai nyomás, amelyet az előttünk álló ismeretlen út jelent. Szextáns helyett GPS-t használunk, amely három másodpercenként meghatározza pontos helyünket. Korábban napokig várni kellett, hogy előbukkanjon a nap” – tette hozzá. – „Műholdas telefont használunk, percenként kaphatunk friss időjárás-jelentést, így a friss információk alapján, akár naponta taktikát változtathatunk a gyorsabb és biztonságosabb haladás érdekében. Olyan ruháink vannak, amelyekben még a fagyos vízben is több napig életben tudnánk maradni, konzervek helyett pedig szárított ételeket viszünk magunkkal. Ami talán a legnagyobb változás, hogy annak idején nagy kannákban tároltuk az ivóvizet, vagy ha az elfogyott, akkor az esővizet. Ma csak a vízkészítőt kell vinni.”
