Véber Istvánt, az RTL Klub időjósát a legtöbben a képernyőről ismerik, ő mondja el nekünk, hogy milyen időre számíthatunk. A fiatal, de már rutinos televíziós tavasszal nagyobb fába vágta a fejszéjét, amikor a fejébe vette, hogy nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is megtanul vitorlázni.
Aqua: Hogyan kerül egy jóvágású időjós a horvát tengerre, pláne kora tavasszal?
Véber István: Van egy kollégám, aki már nagyon régóta vitorlázik, versenyzett is sokat, ő szólt, hogy jó lenne összerakni egy csapatot, amelyik elindulna ezen a horvátországi vitorlásversenyen. Én addig csak turistaként vitorláztam, tehát nem állíthattam, hogy nagyon értenék a dologhoz, de az ötlet nagyon tetszett. A tengert, a sportolást szeretem, így aztán nem kellett sokáig győzködni. Persze, nem ugrottam azonnal a mélyvízbe, elmentem elméleti oktatásra is, letettem a szükséges vizsgákat, de gyakorlatom nem volt. Sebaj, gondoltam, majd a tengeren megszerzem, és ez szerencsére így is történt.
Aqua: Szerelem volt első látásra?
V.I.: Igen, mondhatjuk így is, kimondottan megkedveltem ezt a gyönyörű sportot, sok dologról, tudnivalóról, elméleti anyagról olvastam, kifejezetten tetszett, hogy ez a sport nagyon sok tekintetben az időjárástól függ, és szerencsére, ahhoz értek valamicskét. Úgy éreztem, hogy a vitorlázás közel áll hozzám, és a tengeren sem gondoltam meg magam, pedig volt pár melegebb, de szerencsésen végződő pillanatunk a hajón. Persze, a horvátok gondosan adtak mindenkinek egy elég jó időjárás-előrejelzést, de például ahhoz, hogy a kisebb szeleket valaki megtalálja, ráérezzen, mikor melyik vitorlát kell húzni, vagy éppen ereszteni, már mind-mind csak a gyakorlattól, a tapasztalattól függ.
Aqua: Milyen volt a verseny? Azt is ennyire élvezted?
V.I.: Igen, bár mint mondtam, volt egy pár húzósabb, embert próbáló szakasz is. Három futam volt, két rövidebb és egy hosszú. Amikor éjszaka is hajóztunk, egymást váltottuk a fedélzeten. Az első futamot meg is nyertük, de hogy finoman fogalmazzak, a legénység teljesítménye az elején - és ebbe magamat is beleértem – hagyott kívánnivalót maga után. A kapitány ordított a kormánynál, mi meg igyekeztünk meghúzni, megereszteni, leengedni és felhúzni, amit kért. Úgy éreztem magamat, mintha sok kis automata tengerész próbálná követni az utasításokat, aztán persze kialakult egy sorrend, egy fix pont a hajón, amiről azért mindenki tudta, hogy az az övé, és tette a dolgát. Ez nagyon tetszett, ez az igazi csapatmunka, mert senki nem kérdezett vissza, hogy miért ezt kell csinálni. Tettük a dolgunkat, a hajó ment, szerencsére nem volt semmi fennakadás.
Aqua: Mennyit voltatok vízen?
V.I.: Több mint negyven órát, ami nem volt kevés, legalább is én nem éreztem annak. Nagyon jó gyakorlat volt, a végén pontosan tudtam, hogy mi a feladatom, ezért könnyebb is volt a munka. Akkor is fent voltam, amikor éjszaka hajóztunk, mondjuk kemény hullámzásban haladtunk előre, így annyira nem is hiányzott a kabin. Nagyon gyorsan meggyőztem magam, hogy jobb ilyenkor a szabad levegőn, még ha nem is nagyon látok a hajón túl semmit, csak a fekete, hullámzó tengert. Fekve nem rossz a kabinban, de a tengeribetegség pont egy olyan élmény, amelyet nem szerettem volna kipróbálni.
Aqua: Ezek szerint nem voltál rosszul a hajón.
V.I.: Szerencsére nem, ez az élmény kimaradt. Az egyik riporter srác kidobta a taccsot, de becsületére legyen mondva, összeszedte magát, és nem is volt semmi baja az út hátralevő részében.
Aqua: Pontosan merre jártatok?
V.I.: Biograd és Vis között oda-vissza. Azért is élveztem, mert az út alatt volt jó és rossz idő, volt kemény szél és hullámverés. Előfordult az is, hogy csak álltunk egymás mellett egy másik hajóval, epekedve várva egy kis szelet, amely kimozdítana minket a holtpontról. Egyszer nagyon csúnyán le is égtem, szerencsére ez sem rontotta el a verseny izgalmát. Amennyiben lesz rá lehetőségem, biztosan újra elmegyek versenyezni, mert nagyon tetszett a hajózás hangulata, és jó volt a csapat is. Vettem több vitorlázással foglalkozó könyvet, ismerek pár embert is már, akik tudnak további tanácsokat adni, valószínűleg lemegyek majd nyáron a Balatonra is gyakorolni. Sőt, ha úgy alakul, talán a Kékszalagon is részt veszek. Ebből is látszik, hogy meglehetősen sok vitorlázással kapcsolatos tervem van, igyekszem is megvalósítani őket.
Aqua: Azért főállású vitorlázó nem lesz belőled.
V.I.: Nem, maradok a meteorológiánál, végtére is ezt tanultam sokáig. Jó lenne azért letenni a vizsgáimat, befejezni a szakdolgozatomat az orosz gázfüggőségről, nagyon érdekel ez a téma. De ígérem, igyekszem majd helyet szorítani a vitorlázásnak is, ami a fent említett előzményeket tekintve nem is lesz túl nehéz.
azt én is szeretném tudni szivesen leveleznék vele
2. anett2009. 10. 30. 12:53
HAT EZ A FERFI AZ AZ ISTVAN EZ EGY CSODALATOS ARANYOS EMBER AKIT MINDIG CSODALATAL NEZUNK UDV SZERETETEL PALI ERDELY CSIKSZEREDA.
3. LAJOS PAL2010. 04. 15. 09:18
nagyon szep. csinos olyan edes, csukorfalat, imadni valo. szeretni valo.szerelmes lettem bel. vagyodom utana. mar tv nincs. villanyom nincs. kiadasom az egben van. munkanelkuli vagyok. abc elado gepiro szamitogepk vagyok felarva vagyok. halalos beteg edesanyaval elek egyutt. szivbeteg.en csak rossz fogu vagyok. tarsamma szivesen el vallalnam fogadnam. istvan nak lennek a felesege. allast kereso vagyok. t elefon nincs. fo ut 58 kerecsend. 3396. ismerkednek szivesen veber ural ha o is velem. aszivem ere dobog. mar 8 eve imadja a szivem. skorpio vagyok. 1979 szuletesu egerben szulettem. kecsenden lakom. kulturalt intelligens alkalmaszkodo. mindent kettonk kozott tarto sporolos tevekenyemberke agyok okos muvelt.
4. kecsmar Maria2011. 01. 26. 11:29
SZIVESEN AZ OLEBE LENNEK ES A NYAKABA VEBER ISTVANNAK. BAR CSAK EZ IGY LENNE . LE SZERETNEM ELNI AZ ELETEM VELE HA NEM SERTENEM MEG OT EVVEL. O A NAGYON NAGY VAGYAM ALMOM. HA NEM BANTOM MEG VELE AKKOR SZIVESEN FELESEGE LENNEK. BOLDOG VOLNEK VELE LEHET. VAGYNEK RA HOGY A TARSAM LEGYEN. AZ ISTENTOL EZT KEREM.NEZO. KERECSEND FO UT 58.3396
2009. 05. 24. 22:37
