Minden országra jellemző a maga sajátos illata. Nos, Itáliának zamata van.
Olaszországról elsőként a tészta (pasta) jut eszünkbe. A felsorolás hiábavaló: ahány
régió és háztartás annyi féle-formájú és zamatú létezik. Az olaszok háromszáz
különböző típusú tészta közül válogathatnak és pontosan tudják, milyen szósszal
tálalják. Milánó elsőként rizottójáról híres. De nem múlhat el ebéd és / vagy vacsora
pasta nélkül.
.
Milánótól egy órányi autóútra található Pavia (de ha olasz a sofőrünk, akkor csak 35 perc,
meg néhány infarktus). Ha arra járnánk, keressük "Da Roberto" http://www.daroberto.it/
éttermét, nem bánjuk meg! (előzetes bejelentkezés szükséges!)
Étlap nincs, szezonnak és / vagy aktuális ünnepnek megfelelően főznek. Disznófesztivál van
jelenleg, tehát a menü:
- risotto (a rászórt parmezánt maga a Jó Isten készítette, legalábbis a házigazdák szerint)
- közben bor (Pinot Negro - kérdezem a felirat okát, fogalmazzunk úgy, nem kedvelik a
franciákat, ezért rá sem írják a palackra a noir-t)
- ravioli (itt Shrek-cica szemmel könyörögtem a barátaimnak, egyék meg a részemet)
- még egy üveg kis bor
(itt meg már szomjas sem)
- édesség (csokiszalámit kértem – mennyei!)
- espresso
- amaro (a keserű - ugye - elősegíti az emésztést. Meg a szalonspiccet is.)
Kékre ittam a fogaimat.
Az utóbbi időben leadott 3 kilóm helyére simán befér a karácsonyi menü:
- sonka-felvágott-kenyér-articsóka-szárított és tonhallal töltött paradicsom
- bor
- kecskesajt spanyol körtelekvárral
- bor
- tonhalkrém-kenyér-sonkakrém-olíva
- kenyér-sajt-lazac
panettone
- bor
- kávé1
- sültcsirke
- gyomrokeserű (amaro)
- kávé2
- apró diódarabokkal dúsított fügelekvár - mascarponeval
- panettone (mintegy 2000 éves múlttal rendelkező sütemény, hagyományosan nagy
ünnepekre készítik. Leginkább a mi kalácsunkra hasonlít, melyet szárított citrusfélékkel,
mazsolával ízesítenek) 3 féle krémmel
- pezsgő
Rövid szünet: sport talján módra: wii (tenisz)
23:00 órakor „végre” vacsorázunk is, egy fazék raviolit. És mert nagyon erőltették: amaro
ismét.
