Ian Ainslie győzelmével zárult a Finn Masters Európa Kupa
2011. 09. 28. 11:39
Ian Ainslie, a tiszteletbeli magyar győzelmével zárult a tihanyi verseny, amelyen 9 nemzet 39 hajója vett részt.
A retró érzés nem azt jelenti, hogy Illés számok szólnak, csettintgetve Coca Colát iszunk és a mellékhelységnek szocialista realista szaga van. A retró akkor működik, ha behunyom a szemem és minden úgy van (a fizikumot persze totálisan kihagyva a képletből), ahogy arra a múltból emlékszem.
Az emlékek pedig szépek, tehát a retró megszépítve újraélés. Nem kell a jó retróhoz kemény aluminiumárboc és tolható kötél. Egyáltalán nem rontja az érzetet egy mai, pengén működő, erőlködés nélkül kezelhető modern Finn. Alhatok kocsiban, de nem kell annak jó kis büdös Barkasnak lenni. Kellenek hozzá a régi jó társak, de egyáltalán nem rontja a képet, ha olyan új, hasonló agylövésű arcok csatlakoztak, akik esetleg mostanában jöttek rá, hogy milyen jó játék is ez.Annak idején talán éppen Pata haverom magyarázta nekem a "kényszerkapcsolatok" fogalmat. Az iskolában, a munkahelyen, de a családodban sem magad választod meg a társaságot. Oda keveredsz valahova, és ott adottak a többiek. Vagy találsz köztük magadhoz hasonlót vagy nem, szerencse kérdése. De ha sportolsz, máris olyanok közé kerülsz, akiknek legylább egy agylövésük azonos a tieddel, így a valódi összetartozásra nagyobb az esély.
Ha vitorlázol, és különösen ha finnezel, ez az agylövés mindent elsöprően erős. Az ilyen helyen, ilyen társak körében szerzett élmények újraélendők, és biztosan újraélhetőek is. Ráadásul nem zavarják meg a képet az "újak" sem, mert odaillenek.Persze nem volna lehetőség az ilyen újraélésre, ha nem lennének olyanok, akik folyamatosan azóta is viszik és alakítják ezt a világot. Ha nem lenne Sipi (Sipos Péter), aki életben tartja a finnezést Magyarországon. Vagy nem lenne Pata (Antal Gábor), örökké komolytalan barátom, aki időközben a felszín alatt ravaszul megkomolyodva a világ egyik legjobb hajóépítője lett és olyan eszközt ad alánk, amivel akár győzni is lehet bármely versenyen az olimpiát is beleértve. Ha pedig nincs az embernek pénze a legjobb eszközre, akkor Sipi épít olcsóbbat vagy szerez kölcsönbe lelkes-rendes fiatalabbaktól, akik már szép okosan becsatlakoztak a mi egyedi agylövésű világunkba.
Kellett az Európa Kupához még a Tihanyi Hajós Egylet szuper kikötője és az ottaniak munkája, kedves vendégszeretete. (Na persze nem mondtam, de Rutai Stefi időközben az egyik fő finnes agylövöttünk lett...). Valamint Beliczay Tamás csendes szervezőmunkája és a fiatalabb, a masters kor felé még csak lassan, de biztosan haladók segítsége. Hiányzott néhány öreg cimbora (mindig nem lehet mindenre ráérni, majd jönnek máskor). Egyikük pedig ott volt ugyan, de a vízen nem a finn deckjét horpasztotta: Kocka főrendezőként tett a dologért. Persze finnes módra, jó döntéseket hozva.A tervezett kilencből hét futamot vitorláztunk. Ennyit engedett a Balaton, két teljes pihenőnapot hagyva a verseny közben, hogy eleget beszélgethessünk és együnk-igyunk a vitorlázás mellett. Akadt erős szél és gyenge, minden mi szem szájnak ingere. A teljes retró érzéshez hozzájárultak a kemény külföldi résztvevők, akiket megverni nem egyszerű feladat. Ha hazai siker születik a magyar vízen, talán megbántódnak, de kikapni tőlük sem jó érzés. Í
me, megszületett az udvarias, kompromisszumos megoldás: a legjobb litván, bolgár és görög ellenfeleket Ian Ainslie győzte le. Ő ugyan állampolgárságát és rajtszámát tekintve Dél-Afrikai, ám amióta és ahogy köztünk él itt a Balatonon, már nyugodtan tekinthetjük akár tiszteletbeli magyarnak is.
