Zentai Árpád, amikor a ’73-as Kékszalagon először látta meg a Balatonon a Xenophon nevű német 40-es scherent, azonnal eldöntötte, hogy neki egy ilyen kell. Mivel nem született milliomosnak, ez a terv még vagy harminc évet váratott magára. Fél évszázada vitorláznak a Balatonon! Ki ne ismerné „Stefi bácsi és Stefi néni” mindig vidám alakját, akik ha befutnak egy-egy kikötőbe, oda azonnal a vidámság költözik. Az álmodozó, mindig nagyobb hajóra vágyó mérnök végül elérte amire vágyott, saját erejéből megépült a Stefánia!
A fa jó befektetés
Az álom megvalósulása úgy kezdődött, hogy örökségét fába fektette. A Roxi-bácsinál tárolt faanyag „forgatása” állandó program volt a vitorlázó csapat számára. A vitorlavarró Horváth Laci segítségével, a szántódi, apátsági erdők irtása során két szép tölgyet egyben hagytak.
Ez is a Stefi alapanyagait gyarapította, ebből szándékoztak – gondosan kimérve – a majdani negyvenes gerincét elkészíteni. Még mahagóni és vörösfenyő korában, ’78 körül keresztlevelét is megkapta a hajó.
Már mindketten betöltötték a hatvanat, mikor először fordult komolyra a hajó megépítésének kérdése. Először úgy volt, hogy Baka Attila építi, de állandó elfoglaltságai miatt végül Garab Karcsi műhelyére esett a választás.
Igen ám, de időközben egyre többet gondolkodtak, hogy a negyvenes karcsú vonalai, alacsony freibordja vajon jó választás-e. Hiszen alig lenne nagyobb és kényelmesebb élettere, mint a Cinka Pannának.
Természetesen mindenhez lehet megfelelő ideológiát gyártani. A Xenophon-féle negyvenesek már nem elég gyorsak, az Addio tipusúakban sem tud a hajós ember esőben nadrágot felhúzni.
Addig-addig, mígnem kimondták a szentenciát: legyen a következő méret, az ötvenötös (ugye az 1910-ben felállított, klasszikus scheren sor: 15, 22, 30, 40, 55, 75 stb.). Igaz, hogy ehhez meg kellett toldani egy méterrel a Garab-műhelyt, de ez igazán csekély áldozatnak tűnt!
A Garab-műhely zászlóshajója
Főleg a Cinka Panna teljes átépítése során nyert tapasztalatok alapján, valamint egy modern tervezésű 30-as terv felhasználásával, Garab Karcsiék szakértelmét igénybe véve született meg az 55-ös scheren, a már régen Stefániának keresztelt cirkáló terve.
Az átlagosnál nagyobb mélyjárat, az aktívabb kormányfelület kialakítás, a kormánytengely megváltoztatott szöge, a kisebb tőkesúly-homlokfelület jellemezték a tervet. Amikor itt járt az Elliotok megálmodója, a tervek láttán mondta: ez olyan, mint egy Amerika Kupa-hajó!
A Stefi 1997-99-ig épült. 1999 augusztusában teljesült Stefiék álma, és a Balaton első 55-ös scherene vízre került! „Jegenye” is megállapította, hogy a Stefit szinte úgy lehet kormányozni, mint egy yollét. Nem beszélve arról, hogy úgy „pumpálható”, mint egy Soling.
A hét rétegű, diagonál palánkozásból az utolsó egészen az ólomig fut le. A palánkozás mahagóni rétegei 3-10 mm közötti vastagságúak. A hajóban nincsenek bordák, a 30 mm-es válaszfalak vették át azok szerepét. Mérnöki precizitással méreteztek mindent, a palánkozástól a topveretig.
A puding próbája…
Ugyanis a fa szerkezetek éppúgy méretezhetők szilárdsági számításokkal, mint bármely más építőanyag. A puding próbája ugye… A hajó szilárdsága akkor vizsgázott igazán, amikor 2004-ben egy csillagtúra versenyen, Siófok előtt vagy tíz csomós tempóval felültek a homokban, és a Stefi meg se nyekkent.
A szövetségi motoros meg sem tudta mozdítani. A vízibusz elszakított egy 30-as kötelet, de semmi eredmény. Végül meg kellett motorossal dönteni a hajót, hogy a vízibusz ki tudja vontatni.
A test, a rudazat tizedmilliméternyit sem torzult. Egyedül a kormányrúd látta kárát az akciónak. A Stefi – ha még egyszer megépülhetne – akár két tonnával is könnyebb lehetne, és így verhetetlen lehetne a kategóriájában – állítja a kapitány.
A háromtonnás hajótesthez a Stefinek négytonnás kielje van. Még a legdurvább szelekben sem dől meg veszélyesen.
Árpi mániája, hogy minden állítható legyen. A vitorlák beállításától kezdve az állókötélzetig a Stefánián minden trimmelhető.
Ez már a Cinka Pannán is bevált, amin sokan csodálkoztak, hogy az esetlen hajóval, hogy lehet ilyen jól menni! Stefi néni, aki sokáig a Sirály, női E30-as versenyzője volt, könnyen átszokott a hasonló karakterű hajóra. Most a Stefánián, együtt gyűjtik a kupákat.
Ez is a Stefi alapanyagait gyarapította, ebből szándékoztak – gondosan kimérve – a majdani negyvenes gerincét elkészíteni. Még mahagóni és vörösfenyő korában, ’78 körül keresztlevelét is megkapta a hajó.
Természetesen mindenhez lehet megfelelő ideológiát gyártani. A Xenophon-féle negyvenesek már nem elég gyorsak, az Addio tipusúakban sem tud a hajós ember esőben nadrágot felhúzni.
Az átlagosnál nagyobb mélyjárat, az aktívabb kormányfelület kialakítás, a kormánytengely megváltoztatott szöge, a kisebb tőkesúly-homlokfelület jellemezték a tervet. Amikor itt járt az Elliotok megálmodója, a tervek láttán mondta: ez olyan, mint egy Amerika Kupa-hajó!
A szövetségi motoros meg sem tudta mozdítani. A vízibusz elszakított egy 30-as kötelet, de semmi eredmény. Végül meg kellett motorossal dönteni a hajót, hogy a vízibusz ki tudja vontatni.
A háromtonnás hajótesthez a Stefinek négytonnás kielje van. Még a legdurvább szelekben sem dől meg veszélyesen.
