A spanyol páros Javier „Bubi” Sanso és Pachi Rivero is célba ért, így már csak az Educación sin Fronteras van versenyben. A Mutua Madrilena hajnali 0 óra 18 perckor, negyedikként érkezett meg Barcelonába és a késői óra ellenére hatalmas tömeg várta az egyetlen hazai párost a versenyben. „Úgy gondolom teljesítettük a küldetésünket. Személyesen már nagyon vártam, hogy megérkezzünk, hogy találkozzam a családommal és a barátaimmal. Egyszer minden verseny véget ér. Egyben egy kicsit szomorú is vagyok, hiszen itt kell hagyni a hajót” mondta Pachi rögtön a megérkezést követően.
A Mutua Madrilena más legénységekkel, de már egy sor sikert tudhat maga mögött. A 2003-ban, Új-Zélandon épített hajó előbb 2004 megnyerte a Transat-ot, aztán a 2005-ös Vendée Globe-on lett harmadik. Bár a BWR-en sokkal fiatalabb és újabb fejlesztésű hajók indultak a spanyol páros így is magabiztosan vágott neki a nem mindennapi távnak.
A lassú kezdés után a Mutua egyre jobban haladt. Az első szakaszt csupán 6. teljesítették, de aztán ügyes taktikával hamar két hajót is megelőztek. Ezután jött egy-két balszerencsés nap és pár rossz taktikai húzás és mindjárt az utolsó előtti helyen találták magukat. Mindezek nem szegték kedvét a két spanyolnak és egyre magabiztosabban haladtak a mezőny mögött, sőt egyre inkább ledolgozták hátrányukat jelezve ezzel mindenki számára, hogy nem szabad őket leírni. Mire a Jóreménység fokához értek, addigra már az 5. helyen hajóztak. Miután a Déli óceán első szakaszán mindjárt 4 hajó is kiesett, így a Mutua már majdnem dobogós helyen hajózott. Innentől kezdődött a Mutua és a Temenos II transzóceáni páros küzdelme, amely egészen a célig tartott. „Megszállottan hajtottunk azért, hogy megelőzzük őket. Apait anyait beleadtunk és reméltük, hogy heroikus és sokszor az elviselhetetlenségig fokozott hajtásunk hibára kényszeríti őket és akkor mi leszünk a harmadikak. A nyomás állandó volt, de sajnos nem sikerült elérni a célunkat” számolt be taktikájukról Sanso.
Amikor bejelentették, hogy a keel hibája miatt Wellingtonban kényszerpihenőt tartanak, akkor a Temenos II-n azonnal fellélegeztek, azonban ők is megállásra kényszerültek, így a küzdelem a kétnapos pihenő után ott folytatódott, ahol abbahagyták. A Horn-fok megkerülése után már csak 35 mérföld volt a hátrányuk. Sajnos a Kanári szigeteknék egy taktikai húzásuk nem úgy alakult, ahogy szerették volna és a 90 mérföldes hátrányból hamar 300 mérföld lett. Utolsó reményük a Gibraltári szoros volt, amelyen a Temenos csak kínkeservesen tudott átvergődni. Ekkor megint minimálisra csökkent hátrányuk, azonban a várt időjárás változás elmaradt és számukra is komoly nehézséget jelentett a szoroson való átkelés. Innentől már saját bevallásuk szerint is a célba érés volt a fő cél, amit sikeresen teljesítettek.
„Mindenünk a hajó volt, amely nemcsak egy nagydarab szénszálas test. Annyira vigyáztunk rá, folyamatosan javítgattuk, szépítgettük, hiszen ez volt az otthonunk annyira hosszú időn át. Mindig a hajó volt az első és úgy gondolom, hogy egész életünkben emlékezni fogunk rá” fejezték be első interjújukat az elcsigázott spanyolok.
