Amíg a kereskedelmi hajókat gyártó cégek az utóbbi időben kemény harcot vívnak a recesszió sújtotta hajózás csökkenő megrendeléseinek megszerzéséért (néha a puszta fennmaradásért), a kedvtelési hajózás igényeit kielégítő nagy gyárak töretlenül virágzanak és fejlődnek. Ennek azonban komoly feltételei vannak: a csúcstechnika élvonalában kell lenni és az elképzelhető legmagasabb szinten kell megfelelni a gazdag megrendelők minőségi követelményeinek. Cikkünk – a nagy luxusjachtok építőit bemutató sorozat első része – a holland Royal Huisman cégről szól, amely fennállásának 124 éve alatt a fentieket folyamatosan szem előtt tartva Európa egyik legnevesebb és legsikeresebb jachtépítő cége lett.
Egy iparág jelenét a valóságnak megfelelően értékelni és jövőjét helyesen felbecsülni csak az képes, aki ismeri az ágazat múltját, történelmét is. A Royal Huisman bemutatását ezért a cég történetével kezdjük, amelyből felmérhető, milyen kitartó, szívós, szorgalmas és következetes munkára van szükség ahhoz, hogy egy vállalat a szakma élére kerüljön.
A céget a jelenlegi ügyvezető, Alice Huisman dédapja még 1884-ben alapította egy kis hollandiai faluban, Ronduite-ben, amely mindössze 10 kilométernyire esik a cég jelenlegi telephelyétől, Vollenhove-től. A cég az első évtizedeiben kis halász- és munkahajókat épített fából, de olyan jó minőségben, hogy azok különösebb gond nélkül beváltak kedvtelési célra is; a munkahajók kedvtelési használata egyébként
Európa északi országaiban mindmáig szokásos. 1930-tól a második világháborúig a gyár már kizárólag túrajachtokat épített, ezeket is fából. A háború végén, 1945-ben az alapító 13 éves unokája, Wolter Huisman is munkába állt a családi vállalatnál, amelynek személyzetét rajta kívül mindössze édesapja és egy hajóács alkotta. Kilenc évvel később a kis vállalat átállt a fahajók építéséről az acéltestű hajókra. 1959-ben Wolter Huisman átvette a céget édesapjától, és 1964-ig folytatta az acél jachtok építését, ekkor azonban áttért az akkoriban rohamosan terjedő új hajóépítő anyag, az alumínium használatára. Az alumínium hajókat akkoriban szegecselt testtel építették (nálunk a váci hajógyárban az ötvenes évek végétől sorozatban épülő vízibuszokat is), és a Huisman vállalat egyre növekvő hírnevét nagyrészt annak köszönhette, hogy kidolgozta az alumíniumötvözetű lemezek deformáció- és feszültségmentes domborításának és hegesztésének módszereit. Ennek segítségével 1965 és 1980 között sorozatban építették az alumíniumtestű jachtokat, például az Avenir (Jövő) típust (14 hajó), az Alumast típust (4 hajó) és a Staron típust (6 hajó). Alumíniumból épültek a cég IOR ¾ tonnás versenyjachtjai is, köztük 7 db 37 lábas és 6 db 41 lábas hajó. A Huisman-csapat ekkor már 22 főt számlált, ami lehetővé tette – a felsorolt hajók mellett – néhány nagyméretű, osztályon kívüli versenyhajó megépítését is. A cég telephelyét az Ijssel-tóval összekötő csatorna ehhez már sekélynek bizonyult, a nagy hajók szárazföldi szállítása is nehézségekbe ütközött, ezenkívül az eldugott kis faluban csak igen korlátozott lehetőség volt a területi terjeszkedésre, ezért a cég 1971-ben Vollenhove-be költözött. Itt már lehetőség volt a kibontakozásra: ennek első jele a cég által épített Saudade nevű IOR-versenyjacht szereplése az 1973-as Admirál Kupán, amelyet a Németországot képviselő hajó fényesen megnyert.
A cég fejlődése meggyorsult: 1974-ben új, kb. 1600 m2-es fedett hajótároló színt építettek, a következő évben pedig megalapították a Huisman veret- és árbockészítő leányvállalatát. Ennek neve eredetileg Marquip volt, később azonban Rondal néven vált a világ egyik legismertebb és legexkluzívabb veretgyártó cégévé. A két cég 1975-ben 58 dolgozót alkalmazott. A Huisman hírnevét jelentősen öregbítette a Flyer nevű alumínium maxijacht, amellyel Cornelis van Rietschoten megnyerte a második, 1977-78-as Whitbread földkerülőt. Ennek sikere nyomán Herbert von Karajan, a híres karmester, egyébként megszállott vitorlázó a Huismantól rendelte meg új hajóját, a Helisara VI maxi-versenyjachtot, amellyel hamarosan letarolta a Földközi-tenger jelentősebb versenyeit. A nagy versenyjachtok sikerén felbuzdulva Wolter Huisman ekkor alaposan felfejleszti a cég üzemeit, többek között az addigi tárolószint is hajóépítő csarnokká alakítja át. Ez meg is hozta a kívánt eredményt, mert 1982-ben Rietschoten a harmadik Whitbread versenyt szintén egy Huisman-hajóval nyerte meg, amelynek neve a változatosság kedvéért Flyer II. volt. Azért az első Flyer is megmutatta még egyszer, mit tud: Flying Wilma néven, a híres vitorlázó és jacht-konstruktőr Gerard Dijkstra parancsnoksága alatt megnyerte a Nedlloyd szponzorálta 1980-as „fűszerversenyt”, a Djakarta-Rotterdam közötti „Spice Race”-t.
Az 1990-es évet a cég 180 fős létszámmal kezdte meg. Márciusban két új csarnokot avattak: egyiket a hajójavítási és felszerelési munkákra, a másik, légkondicionált csarnokot pedig a festési munkákra szánták. Ez a csarnok – a maga nemében a legnagyobb Európa északi részén – a legmodernebb festékszóró berendezésekkel van felszerelve, amely környezetvédelmi szempontból a legszigorúbb követelményeket is túlteljesíti. Az új csarnokok egyre nagyobb és tökéletesebb hajók építését tették lehetővé, mint például az 1993 májusában átadott 43 méteres Juliet szuperjachtét. Ez volt a cég addigi legnagyobb és legújszerűbb hajója, amelynek építését a „Juliet – egy mestermű teremtése” című könyvvel illusztrálták.
1992 szeptemberének elején Wolter Huismannak remek ötlete támadt – a szó legszorosabb értelmében, ugyanis megszervezte az IDEA (ötlet) nevű találkozót. Persze, a találkozó neve a nyugaton divatos betűszó volt, az International Designers and Architects kezdőbetűinek összevonásával, és a találkozón összejött félszáz hajótervező valóban a világ élvonalát képviselte. A kétnapos találkozóról a Huisman hivatalos és igen értékes ismertető füzetet adott ki, de a találkozó előadásait és nemhivatalos baráti eszmecseréit a meghívott nemzetközi tervezőgárda tagjai a saját hazai szaklapokban is még sokáig emlegették.
1995 áprilisában Wolter Huismant Beatrix királynő az Oranje-Nassau Rend lovagjává ütötte abból az alkalomból, hogy a cégvezető 50 évet töltött a hajóépítő iparban. A Royal Huisman személylétszáma ekkorra már 235 főre növekedett, és a céget a világ vezető hajógyárai között tartották számon. 1996-ban a vállalat átadta a Ted Hood és John Munford tervezte 132 lábas Anakena ketch-et és befejezték az Acharné átalakítását (új neve Diamond for Ever lett). Hogy milyen remek minőségű munkát végez a gyár festőműhelye, azt a Cyclos III nevű, még 1990-ben épített 142 lábas ketch igazolta, amely 96-ban (95000 tengeri mérföld megtétele után) visszatért a gyárba első (!) újrafestésének céljából. A vállalat 1996 októberében új plazmavágó műhelyt és új étkezdét telepített, valamint modernizálták és új berendezésekkel látták el a csőszerelő műhelyt is.
2002 áprilisában a cég átadta a tulajdonosnak az 50 méteres Borkumriff IV jachtot. Ezt John Alden eredeti rajzainak felhasználásával Gerard Dijkstra és John Munford tervezte; ez volt a tulajdonos második hajója ezen a néven (az elsőt is a Huisman építette). Ebben az évben a cég elkezdte a Rondal távolabbi üzemrészeinek a törzsgyár mellé költöztetését, amelynek befejezését 2003 októberére tervezték. 2003 januárjában a gyár elkezdte a Bill Dixon-tervezésű 130 lábas Antares ketch építését, májusban szerződés kötöttek az Arcadia, egy 118 lábas klasszikus motorjacht építésére, amelyet Tony Castro és Dick Young tervezett; júniusban átadták a 130 lábas Maria Cattiva jachtot. Szeptemberben (egy hónappal a tervezett határidő előtt) elkezdték a munkát a Rondal új műhelyében, épp jókor, mert nyomban hatalmas megrendelést kaptak egy német hajógyártól egy 90 lábas sóner teljes felszerelésének legyártására. A törzsgyár közben folyamatosan építi az Athena sónert.
2004 februárjában Wolter Huisman bejelentette nyugdíjba vonulását és kinevezte utódjául idősebbik lányát, Alice Huismant, aki akkor már 24 éve dolgozott apja mellett. Alicet a cég vezetésében Bert Loof és Henk Boer, az igazgatótanács tagjai segítik. Alice a Huisman-család negyedik nemzedékét képviseli a cég alapításától számítva, és a valaha háromszemélyes vállalkozás ekkor 340 embert foglalkoztat (azóta a létszám 360-ra nőtt). Wolter Huisman 2004 december 24-én, 73 éves korában bekövetkezett haláláig tanácsaival segítette Alicet és két kisebbik lányát, Carolinet és Mirjamot, akik szintén jelentős pozíciókat töltenek be a cég vezetésében.
2004 februárjában a vállalat megrendelést kapott a Philippe Briand/Peter Beeldsnijder tervezésű 32 méteres Gliss szlúp megépítésére. Ez a hajó is az Alustar ötvözetből készül, különös tekintettel az így elérhető jelentős súlynyereségre. Még abban az évben, szeptemberben az óriási Athena sónert is átadták tulajdonosának, az amerikai milliárdos James Clarknak, akinek a Hyperion után ez a második Huisman-jachtja. Ugyancsak 2004 szeptemberében elvállalták az 58 méteres Ethereal ketch építését (átadása 2008 augusztusában várható), a következő hónapban pedig szerződést kötöttek az 51,6 méteres Meteor sóner építésére; ezt a hajót szintén a nagyhírű és kipróbált csapat, a Gerard Dijkstra&Partners, Alden Yacht Design és John Munford tervezte, és vízre bocsátása 2007 májusában megtörtént.
A gyár jelenleg az Ed Dubois tervezte 57,5 méteres, repülőhíddal felszerelt Twizzle ketch építésén dolgozik (tervezett átadás 2010 márciusában), és mivel a megrendelők már más híres hajógyárak (Feadship, Perini Navi) által épített jachtokkal is rendelkeznek, ám végül mégis a Huisman mellett döntöttek, a cég ezt a megrendelést is a minőséggel kapcsolatos filozófiájának igazolásaként tekinti.
A „mindent egy fedél alatt” elv ma már igen ritka ebben a specializálódott világban, ahol a hajógyárak többsége beszállítók egész seregét foglalkoztatja a világ egyik legbonyolultabb és legsokoldalúbb terméke, a hajó építésében. A Royal Huisman meggyőződése szerint azonban az egyenletes csúcsminőséget csak az a cég biztosíthatja, amely az egész folyamatot ellenőrzése alatt tartja a tervezéstől a gyártásig, természetesen állandóan szem előtt tartva az ügyfelek kívánságait, valamint a tervezők és műszaki szakértők véleményét, tanácsait is. A Royal Huisman jelenleg a következő területeket képes ellátni: Alustar hajótestek piacvezető minőségű építése; karbon-kompozit alkatrészek gyártása; hajó- és gépüzemi csőrendszerek szerelése; egyedi megrendelésű rudazat készítése; egyedi fedélzeti veretek és nyílászárók gyártása; hajók berendezése és bútorozása; hajóvillamossági és elektronikai rendszerek beszerelése; propulziós (meghajtó) rendszerek beszerelése; biztonsági, kommunikációs, navigációs és szórakoztató elektronikai rendszerek kiépítése; számítógépes rendszer kiépítése, egyedi szoftverek telepítését is beleértve; a hajók festése és felületvédelme; környezetbarát technológiák alkalmazása.
A Royal Huisman tapasztalata az, hogy a „mindent egy fedél alatt” elv segít a gyártási folyamat résztvevőinek közvetlen együttműködésében, kizárja a félreértésekből adódó hibákat, növeli a dolgozók felelősségérzetét (a 360 dolgozó egyben 360 műszaki ellenőr is), egységes minőségi szemléletet és jobb időkihasználást tesz lehetővé, valamint megteremti a menetközbeni gyors változtatások és beavatkozások lehetőségét, a jobb együttműködést az ügyfél, a tervezők és a gyártásban résztvevő dolgozók között. Mindent összevéve, a Huisman szerint a „mindent egy fedél alatt” elv rugalmasabb és eredményesebb munkát tesz lehetővé, mint a beszállító alvállalkozói rendszer, ahol a hajógyár csak az összeszerelő szerepét tölti be. A cég sikere, hírneve és töretlen fejlődése pedig alátámasztja ezt a filozófiát.
2009. 10. 23. 00:11
