„Ha gyorsan akarsz menni, vegyél szlalomdeszkát! Ez most a trend” – mondja Craig Gertenbach, a Fanatic márkamenedzsere. A mostani deszkákat persze sokkal könnyebb használni, mint azokat, amelyeket tíz évvel ezelőtt gyártottak. Ámbár még mindig igen kifinomult szörfözési kvalitásokat igényelnek, hiszen napjainkban is a PWA-mezőnyének fejlesztik őket, olyan versenyzőknek, akik magasabbak, nehezebbek, erősebbek, és dinamikusabban szörföznek, mint az átlagos felhasználó. Ugyanakkor vannak hosszú távú gyorsasági versenyek, mint például a Defi Wind/RRD One Hour Classic, amelyen sok amatőr akar száguldozni olyan tudás nélkül, amely elengedhetetlen egy profi szlalomdeszkához. Hamar el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor ki kell mondani, hogy kell egy olyan deszka, amely bár keskeny, de könnyű kontrollálni, jól trimmelni a vízen, és nem sokkal lassabb, mint egy versenyre készült szlalomdeck. Vagyis egy olyan eszköz, amely az átlagszörfösöknek is örömet okoz. Ez a Ray.
Mikor gondoltál arra, hogy itt az ideje az új Ray-nek?
Craig Gertenbach: Elég hirtelen döntés volt. Éppen Franciaországban voltam márciusban, jártam a szörfboltokat, beszélgettem néhány tesztelővel a Wind és a Planchemag újságoktól. Dumáltunk az új versenyformáról, a hosszú távú gyorsasági menetekről. Valamennyien egy véleményem voltunk: egyszerűen hiányzik a megfelelő deszka erre a célra. Kell egy jó kis freeracer. Ezután összedobtunk néhány prototípust. Annyira komolyan vettük, hogy egy hónap múlva a Mauin tartott katalógusfotózáson már a végső grafika volt a deszkákra fújva. Három hónap alatt összehoztuk az egészet! Normálisan legalább 12-18 hónap kell ahhoz, hogy egy teljesen új formát tökéletesítsünk, de ma már más a helyzet. Sebastian CAD-programjával és adatbázisával könnyedén variálhattuk össze a különböző stílusú deszkák jó tulajdonságait, például freerace scoop-, slalom rocker vonalat, más íveket más modellektől.
Hány versenyző segített neked a Fanatic Teamből tesztelni és kifejleszteni az új Ray-t?
Craig Gertenbach: Nos, a kezdetekben egyszerűen csak kivittük az új prototípusokat a strandra, és odaadtuk a rájdereknek, hogy próbálják ki őket. Akkor éppen az új Falconokat elemezték. Megdöbbentően jól mentek már az első darabokkal, és ez a döbbenet az arcukon is tükröződött. Folyamatosan a Falconhoz hasonlítgatták a leendő Ray-t. Így magától értetődött, hogy a Falcon és Ray vonalat együtt fejlesszük tovább, ezért is jöttek ki ugyanazokban a méretekben. Játszottunk az outline és a rocker vonalakkal, összehasonlítottuk a két típuson észlelt változásokat. A munkában sokan részt vettek: Pieter Bijl, Arnon Dagan, Cyril Moussilmani, Dan Ellis, Peter Slate, Klaas Voget és Sebastian, no meg jómagam. A fő benyomások Sebastiantól és tőlem származtak a korábbi freeride munkáinkból, de sokat segített Cyril, aki sokszor indul hosszú távú gyorsasági versenyen. A többiek ezeket a fő irányvonalakat tették árnyaltabbá, amikor az áprilisi fotózáson kipróbálták a deszkát Hawaiin.
Láttalak a Garda-tavon, a Ray hivatalos prezentációján. Jó teszt volt?
Craig Gertenbach: Májusban Klaas Vogettel az oldalamon a Ray végső tesztjére érkeztünk a Garda-tóhoz. Tonnányi deszkát és szkeget vittünk magunkkal, gyakorlatilag éjt nappallá téve próbálgattuk a különböző cuccokat: igazi négynapos tesztmaraton volt így visszaemlékezve, de a negyedik estére mindent véglegesítettünk. Jó helynek bizonyult a Garda, hiszen a legtöbb szörfös éppen ilyen átlagos kondíciók mellett fogja majd használni a Ray-t. A Mauin próbált prototípusokhoz képest csak apróságokat változtattunk a deszkákon, mégis hatalmas differenciát érzékeltünk a siklás, a fordulás és a végsebesség terén, pedig a két szett felülnézeti formája egy az egyben megegyezett.
Milyen fő szempontok valósulnak meg a Ray formatervében?
Craig Gertenbach: Ha ránézel a deszkára, egy nagyon klasszikus, egyenes otuline-t látsz, főleg, ha a Falconhoz hasonlítod. Az összes Ray 245 centiméter hosszú, és 2-3 centivel keskenyebb, mint az azonos volumenű 240 centiméteres Falconok. A deszka nem túl rövid, és nem is túl széles, klasszikus. Ettől válik a deck igazán kezessé, így lehet vele igazán könnyedén siklani. Az élek gömbölyűbbek, így a fordulók közben is nyugodtabb marad a deszka, mint a klasszikus szlalomformájú. A siklófelület vége V-alakban végződik, amitől jobban lehet kontrollálni, az eleje viszont mély dupla konkáv keresztmetszetet kapott, ami a kábelhullámos vízen való siklást és a fordulókat könnyíti meg. A rocker vonalat nagyjából a Hawkról szedtük le, amely a tesztgyőztes freeride deckünk ugye, ám némileg ezt is átdolgoztuk, így merőben más érzést nyújt.
Milyen szerkezettel épülnek az új Ray-ek?
Craig Gertenbach: Ezen a téren is valami egészen mást akartunk létrehozni, mint a Falcon, gondolok itt az ár/súly/konstrukció arányra. Ezrét egy wood-sandwich technológiát választottunk, amely elég tartósnak mutatkozott, kiváló ár/súly aránnyal bír, így hibátlan azoknak a felhasználóknak, akiket a Ray-jel céloztunk meg. A Falcon pedig maradt a profi, versenyzői darab: könnyebb, drágább és valamivel nehezebb kontrollálni.
Ki a célcsoport?
Craig Gertenbach: Mint már mondtam, bárki, aki reális versenyzői tudás nélkül akar nagyon gyorsan menni. Olyan srácok például, akiknek van egy North Ram/Pryde RS Slalom/Gaastra GTX vitorlájuk, amelyek klasszikus freerace vásznak, és vennének hozzá egy tökéletesen működő freerace deszkát. Sokszor azt látni, hogy a nem megfelelően megválasztott vitorla miatt a deszka képességeinek csupán 60 százalékát sikerül kihozni; a Ray-hez sokkal többféle vászon passzol, így ez az érték is jóval magasabb.
