Az új Mini remek kisautó, élmény nézegetni, élmény vezetni. Egy baja van: hátul szűk. Plusz 24 centi hossz, plusz nyolc centi tengelytáv, plusz egy kis ajtó, és kész is az a Mini, amelynek már egy baja sincs. Kész a Mini Clubman.
A Mini Clubman úgy háromajtós, hogy közben öt. Vagyis a csomagtérhez két, oldalra nyíló kis fél ajtón keresztül lehet hozzáférni (esőben mókás látvány, ahogy a két pici ablaktörlő egymással szemben mozogva törli hátul a két pici üveglapot). Az ötödik ajtó pedig a kocsi jobb oldalán található, a hátsó üléssorra beszállást megkönnyítendő. Hátrafelé nyílik, de csak akkor, ha a jobb első ajtó már nyitva van.
A Mini beltere lenyűgöző jelenség, semmihez sem hasonlítható, mégis otthonos és praktikus. Ízléssel adagolták a krómot, a bőrt, a külső fényezés színével harmonizáló felületeket. Kényelmesek az ülések, a gyönyörű, egyszerűségében is látványos, négy irányban állítható kormánykerék könnyen az ideális helyzetbe pozícionálható, a karima jó fogású, a bajuszkapcsolók is jól kezelhetők. A gyönyörű, fűzfalevélre emlékeztető formájú pedálok is jó helyen vannak, a váltó pontos, a kar pedig kézre esik. A középkonzolt praktikusan előretolták, így az elöl ülők térde nem akad bele – egyszerű, de hatásos trükk a tér- és komfortérzet növelésére.
Elsőre meghökkentő a műszerfalat uraló, középre helyezett, levesestányérnyi sebességmérő látványa, de ha használni kezdjük az autót, kiderül, hogy az arasznyi mutató helyzete egy pillantással könnyen felmérhető. A férfiakat a kormányoszloppal együtt mozgó fordulatszámmérő őrjíti meg, a hölgyeket a változtatható színű belső hangulatvilágítás veszi le végképp a lábáról.
A klíma és a hifi kezelése sem szokványos, de hamar rá lehet érezni a rendszer logikájára, és máris vidáman váltogathatjuk az adókat, hűthetjük-fűthetjük a kabint. És, ha megszoktuk, mi hol van, talán azt is észrevesszük, hogy a két gombcsoportot a Mini emblémájának mintája szerint rendeztek el a középkonzolon. A tetőn és a váltókar mögött, a sebességmérő alatt elhelyezett két kapcsolósor az ős Mini korát idézi; kis krómpálcikák billegetésével emelhetjük-süllyeszthetjük az ablakokat, kezelhetjük a napfénytetőt, kapcsolhatjuk a belső világítást,
És ha mindaz a különlegesség, extravagancia nem lenne elég, amit a Mini Clubman már puszta megjelenésével felvonultat, ott van még a csodás technika. A Cooper S 1,6 literes turbómotorja 175 lóerős – azaz a márkatulajdonos BMW fejlesztése bőven megugorja a mágikus száz lóerős literteljesítményt. A gázpedál lenyomására az erő pillanatok alatt megérkezik, a turbólyuk nem zavaróan nagy, a dinamika pedig a Mini meglepően nagy, csaknem 1,3 tonnás tömege ellenére is elképesztő.
Manapság a nevükre valamit is adó autógyártók nem hanyagolhatják el a környezetvédelem kérdését, még egy ilyen sportos modell esetében, mint a Cooper S. Így hát a Mini megkapta a BMW Efficient Dynamics rendszerét, azaz motorja automatikusan leáll, ha megállásnál üresbe tesszük a váltót, és csak a kuplung benyomására indul újra. A kocsi a fékezési energia egy részét az elektromos fogyasztókban hasznosítja, a műszerfalon pedig piktogram figyelmeztet, ha feljebb vagy lejjebb kellene kapcsolni az optimális fogyasztás eléréséhez.
A futómű remek partnere a motornak, feszes, stabil, nem lehet zavarba hozni, nagy rizikót – természetesen a józan ész határain belül - még a menetstabilizáló rendszer kikapcsolása sem jelent. Ha viszont kiiktatjuk a kipörgésgátlót, azonnal fény derül az elsőkerék-hajtásból eredő hiányosságra. Padlógázra egyes-kettes fokozatban mindig, de egyenetlen felületen még harmadikban is el-eldifferál valamelyik hajtott kerék. Nagyon hasznos volna egy diffizár, azzal már tényleg vérbeli sportautó válhatna a Miniből. Az lehetne az igazi fronthajtású BMW.
