A sziget többek között arról híres, hogy az év első vitorlásversenyének, a Sydney-Hobartnak a befutója. Tasmania egyike a csábító célállomásoknak a világ átellenes végén. Delfinek és bálnák, a Wineglass-öböl és az Organ Pipes - a tömérdek látnivalók közül csak néhány, hiszen Tasmania partvidéke drámaian más, mint a világ bármelyik tengerpartja, lélegzetelállító a maga nemében.
Taste of Tasmania
Ez Hobart városának éves bor és gasztronómia fesztiválja, amely óriási tömeget vonz a környező szigetekről és természetesen a világ minden részéről. Tény, hogy, aki megízleli a helyi sajátosságokat, belekóstol a tasmán mindennapokba és lát akár csak egy kicsit is a partvidék szépségéből, az tulajdonképpen még a távozás előtt megtervezi következő tasmánai útjának részleteit.
Az Ausztrália délkeleti csücskénél fekvő szigetet megdöbbentő természeti adottságokkal áldotta meg a sors. A vitorlázók még a szezon kellős közepén is magányos napokat tölthetnek a vízen anélkül, hogy akár csak egyetlen hajóval is találkozzanak. A tasmánok vidám és végtelenül nyugodt életstílusa azonnal megfog minden turistát, amit tovább fokoz az érintetlen természet szépsége. A sziget nagyobbik részét már évtizedekkel ezelőtt a világörökség részévé nyilvánították, a víz tisztasága és a világ legtisztább levegője csak fokozza az élvezetet.
Természetszerűleg a helyiek a vízen élik mindennapjaikat, így szép számmal találhatunk szkipperes túrahajókat, sőt a kontinensről is egyre több ausztrál hajózik erre. Az Adrián megszokott hajóbérlés nem nagyon elterjedt, de aki keres, az talál. Tasmániát csak éppen kezdik felfedezni a vitorlázók, de a turisták már régóta szívesen látott vendégek a szigeten. Ha jobban belegondolunk, délre az Antarktisz, keletre Dél-Amerika, nyugatra pedig Dél-Afrika van. Az alig félmilliós szigetet közel negyedmillió turista látogatja évente. A béke és biztonság szigetének is hívják. A helyiek mindenkivel barátságosak, szívesen beszédbe elegyednek a turistákkal, mindenkihez van egy jó szavuk.
Az európai tél, azaz a tasmán nyár a legkedveltebb időszak a turisták számára. Ritka érzés lehet a karácsonyi pulyka helyett homárt enni Sydneyben, karácsony másnapján a Sydney-Hobart verseny rajtjánál bámészkodni, majd irány Tasmánia, ahol rövid bolyongás után a Sydneyben már ismerős hajók, kellően megtépázva befutnak egy kiadós verseny után.
Tasmániát elsősorban a már említett versenyről ismeri a világ, azonban a sziget körüli hajózás és a sziget nyújtotta lehetőségek vetekszenek a Karib-tenger vagy Polinézia adottságaival. Tény, hogy fejlettség szempontjából lényegesen elmarad a társaihoz képest, de éppen az a szép benne. Nincs tömeg a kikötőkben, ezernyi öböl alkalmas az éjszakai horgonyzáshoz, nem kell állandóan a térképet lesni a korall-zátonyok miatt, és a szél is szinte folyamatosan fúj.
Hobart
A sziget körüli hajóutak keresztbe kasul szelik egymást, de minden út Hobartba vezet. A Derwent folyó mentén létrehozott város, kétségtelenül a legfejlettebb kikötője a szigetnek. David Collins hadnagy 1804-ben alapította a várost, kikötője messze földön híres igazán mély vizéről. Tulajdonképpen bármilyen hajóval horgonyozhatunk a város sokszáz mooringjának bármelyikén. Szomszédunk lehet akár egy szuperluxus óriásjacht, egy trófeákat halmozó szuper-maxi, de akár egy 35 lábas egy árbocos is. Az ország legrégebbi hajósklubjai boldogan várják a messzi földről érkezőket, egyetlen telefonhívás és minden igényünket kielégítik a jól felkészült vendéglátók.
D’Entrecasteaux csatorna
A csatorna alig két órányi hajókázással elérhető és bár csúcsforgalom nem jellemző Tasmániára, itt azért gyakrabban találkozhatunk sporttársainkkal. Kisebb hajóval érkezőket óvatosságra inti a gyakran erős szél. A csatorna bejárata a Pierson és Dennes Point között található, ahonnan délre hajózva előbb North West öböl mellett haladunk el, majd a Margate és a Barnes Bay következik. A Barnes Bay a legalkalmasabb az éjszakai tartózkodásra elsősorban a sétahajózok számára. Messzi útra indulók vagy onnan érkezők számára Barnes Bay-vel szemben a csatorna túl oldalán, Kettering ötcsillagos kikötői az igazi célpontok. Oyster Cove és a South Heaven Marina komplett szolgáltatásokat nyújtanak, akár a hajók felújítására alkalmas szerelő csarnok is rendelkezésre áll. A csatorna másik vége a Simpsons Point, amelyet elhagyva már nyílt vízre hajózhatunk.
Port Davey
A Délnyugati Nemzeti Park Tasmánia legfelkapottabb célpontjainak egyike. A kisebb hajók a Recherche Bay-ben találnak menedéket a dagály és a viharos szelek elől. Ha minden körülmény tökéletes, akkor irány De Witt, Maatsuyker és South West Cape. Egy rövid éjszakai hajókázással máris Bathurst kikötőjében és Port Daveyben találjuk magunkat. Sydney kikötőjét megszégyenítő kiszolgálásban lehet itt részünk. A természeti adottságoknak köszönhetően az ide látogatók Port Daveynél elsősorban nem a vízen találnak felüdülést, hanem a szárazföldön. Itt végre előkerülnek az eddig porosodó túracipők és hátizsákok.
Keleti part
A szigetnek a keleti fele vonzza leginkább a hajósokat, hiszen éghajlata enyhébb, a szélviszonyok jobban kiszámíthatóbbak és ha lehet a víz is még tisztább. Maria sziget általában az első megálló. Északabbra található a Freycinet félsziget és a Wineglass Bay. Mindegyik számos kikötési lehetőséggel várja az ide érkezőket. Tulajdonképpen a partvidéken bármely napszakban találhatunk kikötésre alkalmas helyet vagy éppen egy jól felszerelt, kellően tágas kikötőt.
Tovább haladva északra St. Helens városában érkezünk. A Georges Bay bejárata elég keskeny, de a helyi parti őrség készségesen segít mindenkinek. Sőt ajánlott a támogatásukat kérni, nem tekintik zaklatásnak.
Miután utunk végére értünk, már csak egyetlen dolgot kell tennünk. Felcímkéznünk a digitális képek ezreit, hogy otthon utunk minden egyes részletet elmesélhessünk. Történetben nem lesz hiány. Greg Peart és John Higginson, akik úti társaink voltak e gyönyörű kiránduláson, elmesélték, hogy a North Bayben éppen horgonyozni akartak, amikor kénytelenek voltak egy bálnára és kicsinyére várni, hogy a délutáni szieszta után végre a kijelölt helyükre hajózzanak. Nos ez is csak Tasmániában történhet meg.
Fotó: Tourism Tasmania
