Az elmúlt években a magyar nagyközönség is kezdi felfedezni a csatornahajózást, amely Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Nagy Britanniában már évtizedek óta annyira népszerű, mint nálunk a Balaton. Sok-sok félelem és tudatlanság övezi az egyébként végtelenül egyszerű és hangulatos csatornahajózást. A továbbiakban egy-két jó tanács, ötlet és szabály, azok számára, akik ezt a programot választják a családi nyaraláshoz.
Árak és időpont
A legrövidebb idő két nap, amelyre a hajókat ki lehet bérelni, de a költségeket vagy inkább a gazdaságosságot figyelembe véve nem ajánlott egy hétnél rövidebb időre bérelni azokat. Minél hosszabb a bérlet, annál nagyobb kedvezményt lehet kapni. Természetesen az árakat a csatornahajók esetében is alapvetően az időpont határozza meg. Az öreg kontinensen július és augusztus számít csúcsszezonnak, amikor nem csak az árak szöknek az égbe, de állandó a csúcsforgalom a csatornákon és a zsilipeknél. Nagy Britanniában természetesen minden más, itt a szezon is jóval rövidebb. A csúcsforgalom elkerülése érdekében a legjobb időpont - amikor az időjárás is bőven az elviselhető határon belül van - április közepétől július közepéig, valamint szeptember és október. A legolcsóbb hajó 700 euró, míg a legdrágább luxushajóért akár 4000 eurót is elkérnek nyáron. A legnagyobb hajókon 4 kétágyas szoba van, de a szalonban további két személy elfér, tehát a teljes költséget 10 felé oszthatjuk, vagy ha párok utaznak, akkor 5 egyenlő részre. A szalon azért mégsem nyújtja az érzést, mint egy saját szoba, így inkább az egy főre jutó költségcsökkentés esetén éljünk ezzel a lehetőséggel. Nagyobb hajókat egyáltalán nem vagy csak ritkán találunk, hiszen a csatornák és zsilipek méretéhez igazodnak. Kisebb hajók bőven akadnak egészen a kétfős hajókig. Nagyobb társaság esetén tehát több hajót kell bérelnünk. A bérleti díjhoz hozzá kell még adni az üzemanyag költségét, ami nagyjából további 150-200 euró a teljes hétre, valamint a kikötés díját, ha magánterületen töltjük az éjszakát. Az egy családra jutó költség tehát nem több mint egy síelés során a szálloda ára.
Hajózás és jogosítvány
Míg az adriai hajózás során egy-egy társaság legnagyobb problémája, hogy van-e a csapatban jogosítvánnyal rendelkező barát vagy jó sok pénzért szkippert kell bérelni, addig a csatornahajózás esetén minden sokkal egyszerűbb. Érdekesség, hogy amíg a turisták egy-két órás gyorstalpaló után szabadon hajózhatnak és különösebb előképzettség sem kell, addig a hajók tulajdonosai csak jogosítvánnyal vezethetnek. A gyorstalpaló jogosítvány mellett minden bérbeadó megmutatja azokat az alapvető karbantartási és üzemeltetési feladatokat, amelyek hasznosak vagy éppen szükségesek lehetnek utunk során. Nem több száz oldalas kézikönyvekre kell gondolnunk, hanem amolyan rövid ellenőrző listákra és ezek sem igényelnek műszaki végzettséget csupán józan észt.
A hajó vezetése nagyon hasonlít az egyszerűbb számítógépes játékokra. Van egy irány és sebesség kontrollálására alkalmas kar, valamint egy kormány. Ha előre toljuk a kart, akkor előre megy a hajó, ha még előrébb, akkor gyorsabban, aztán a kart hátrahúzzuk, és a hajó máris hátrafelé megy. Középen van az „üres”, ez kell a parkoláshoz. A kormány nem szorul bemutatásra. Hát nagyjából ennyi és nem több. Ahogy az autók között is vannak automata és kormányváltós verziók, addig csatornahajók esetében is van több típus, de még a legbonyolultabbak is könnyen kezelhetők.
Ha valaki nem vezetett még hajót, akkor jó tudnia, hogy az autókhoz képest a hajók lassabban reagálnak a kormánymozdulatokra, ezért egy kicsit előre kell gondolkodni. Fontos még, hogy a hajók lassabban állnak meg, ezt erős hátramenettel lehet segíteni, de sem kézifék, sem padlófék nincs. Azért nem ennyire problémás a helyzet, hiszen 6 km/órás sebességnél nem is nagyon tudunk gyorsabban menni.
A csatornahajózás írott és íratlan szabályai
Fontos, hogy a maximálisan megengedett sebességet, ami általában 6 km/óra soha ne lépjük túl, mert a hullámok nemcsak a csatornákat rongálják, hanem a más hajók fedélzetén iszogatók koktélja is kiömlik. Általánosságban kijelenthető, hogy a normál sétatempónál gyorsabban nem illik haladni. A hajó a mélyebb vízen jobban irányítható, ezért ha nem zavarunk vele senkit vagy nem tartjuk fel a gyorsabb hajókat, akkor haladjunk a csatorna közepén. A kanyarokban a mélyebb víz mindig a kanyar külső felén található, tehát ne vágjuk le a kanyart a rövidebb út érdekében.
A víz folyamatos mozgásban van, amit nemcsak a többi hajó keltette hullámok okoznak, hanem az egyenetlen csatornafenék is, így a hajó általában nem egyenesen halad. Pár perces gyakorlást követően enyhe korrekciós mozdulatokkal könnyen egyenesben tarthatjuk a hajót. Ha a hajó közepén állunk és a hajó orrát nézzük, akkor gyerekjáték az egész, talán nehezebb nem egyenesben tartani a hajót. Ha előzünk, akkor jobbról előzzünk, ha minket előznek, akkor húzódjunk le, és mivel minimális a sebességkülönbség, lassítsunk le egy kicsit.
A keskeny csatornákban nem tudunk megfordulni, ezzel ne is próbálkozzunk. Ha valami szépet kihagytunk, akkor két lehetőségünk van: a következő pihenőnél megállhatunk és a parton gyalog visszamehetünk, vagy a pár kilométerenként következő fordítóknál kényelmesen megfordulhatunk.
Kikötés
A kikötésnél két fontos szabályt kell megjegyeznünk. Az első, hogy kanyarban és tiltott helyen ne álljunk meg, kizárólag veszély esetén. Második, hogy a nem kijelölt helyek magánterületnek számítanak, ezért ott illetlenség megállni. Utóbbi esetben ezt mégis megtehetjük, ha van becsületkassza, ekkor azonban nem illik fizetés nélkül távozni. A kikötéshez lassítsunk le, és körülbelül 30 fokos szögben közelítsünk a parthoz. Ha egy-két méterre megközelítettünk a partot, akkor fordítsuk el a kormányt, és amikor a hajó kanyarodni kezd, akkor azonnal állítsuk egyenesbe a kormányt. Ezzel egy időben kapcsoljunk lassú hátramenetbe. Pár próbálkozás után már sikerülni fog elsőre éppen párhuzamos pozícióban megállítani a hajót. Ha egy kicsit elvétjük a pontos irányt, akkor is bőven marad hely és idő, hogy valaki a partra ugorjon és a szükséges korrekciókat elvégezze. Sokan a belvárosi területen szeretnek inkább éjszakázni, mások az elhagyatottabb kikötőket részesítik előnyben. Míg előbbi zajosabb, talán biztonságosabb is, és itt bőven akad üzlet a készleteink feltöltésére vagy étterem, ha nem akarunk főzni. Az utóbbi esetében jó ha zárjuk a hajót, és a fedélzetről is elrakunk minden mozdíthatót.
Zsilipek
Sokan még csak-csak megbirkóznak a hajó irányításával, némi külső segítséggel a kikötést is megoldják, de nagyon félnek a zsilipeléstől, amely a hiedelmekkel ellentétben egyszerű és ingyenes. A zsilip lényege, hogy érkezés után bezáródik mögöttünk egy kapu és iránytól függően vagy megtelik a zsilip vízzel vagy éppen ellenkezőleg csökken a víz mennyisége. Ezután kinyílik az előttünk lévő kapu, ekkor nagyon lassan ki kell hajóznunk a zsilipből. Tulajdonképpen a zsilipelés inkább poén, mint megrázó élmény, egy-két ilyen manőver után már semmi gondot nem jelent. Általában a zsilipeket kézzel kell nyitni és zárni, néha elektromos eszközök segítenek ebben, de a nagyobb folyók esetében van zsilipmester, aki mindent elvégez helyettünk.
Az önkiszolgáló zsilipek legfeljebb annyira bonyolultak, mint a hajók működtetése, tehát nem kell megijedni. Minden zsilipnél vannak leírások és pálcikaemberes rajzok, amelyeket pontról pontra követve pár perc alatt magunk is zsilipmesterré válunk. A zsilipeknél három fontos szabályt kell betartani. Mindennél fontosabb, hogy a zsilipelés közben nem szabad a hajót kikötni, ezzel komoly problémákat okozhatunk. A másik szabály, hogy iránytól függően a kapukat csak nagyon lassan szabad kinyitni ezzel elkerülhetjük a nagy mennyiségű víz zsilipbe vagy a csatornába való beömlését, ezzel a hajó nekiütközését a zsilip falának. Végül de nem utolsó sorban, ha elég nagy a zsilip, akkor ne egyedül használjuk, hiszen ezzel vizet és időt takaríthatunk meg másoknak. Amennyiben a zsilip ellenkező állásban van, akkor előbb győződjünk meg arról, hogy a másik irányból nincs érkező hajó, és csak ekkor állítsuk át a zsilipet. Ha mi lennénk azok, akiket nem várnak meg, vagy előttünk állítják át a zsilipet, akkor a zsilipelési idő megtöbbszöröződik, és ezt senki nem akarja. Ez minden zsilipnél jusson eszünkbe!
Fontos tudni, hogy csak a csúcsszezonban sokáig tarthat a zsilipelés, ekkor általában sorba kell állni, egyébként nagyjából 20 perces művelet az egész. Ha a szezonon kívüli időpontban bérelünk hajót, akkor minimális a sorban állás esélye, ekkor inkább a nyitva tartásra kell odafigyelni, de erről a bérbeadó pontos tájékoztatást ad az induláskor. Az áthaladás azonban ekkor sem gyorsabb egy perccel sem.
A zsilipelés legizgalmasabb pillanata, amikor lépcsős zsiliphez érkezünk. Ez több zsilip sorozatba kötését jelenti, általában nagyobb magasságkülönbség esetén találkozhatunk ilyennel. Tulajdonképpen a zsilipből kihaladva a következő zsilipben találjuk magunkat és ez kétszer-háromszor ismétlődik egymás után. Működése, működtetése tökéletesen megegyezik a szimpla zsilipekével, csupán több leírást kell elolvasnunk vagy több pálcikaembert kell végigkövetnünk.
Élet a hajón
Sokan abba a hibába esnek, hogy egy csomó játékot visznek magukkal, mondván, mit lehet csinálni egy ilyen hajón, amely éppen olyan gyorsan halad, mint ha sétálnánk. Ne lepődjünk meg, ha sok játékot, akkor látunk legközelebb, amikor otthon kipakoljuk őket. A hajón mindig van mit csinálni, még a gyereket számára is. Ők elsősorban Mark Twain nyomában a hajót akarják vezetni, és bár jó, ha odafigyelünk, de egy tízéves gyerek már elboldogul egyedül is a hajóval. Aztán a főzés is időt visz el, nem is beszélve az étkezésről és a kellemetlen, de szükséges mosogatásról. Ezen túl sok-sok helyen megállhatunk egy sétára vagy egy érdekesség megtekintésére, de menet közben is sok néznivaló akad.
A gyereket szeretnek versenyt futni a hajóval, de ha kerékpárokat is viszünk magunkkal, akkor a csapat egy része biciklivel haladhat a hajó mellett. Este, ha a belvárosban kötünk ki, akkor a városnézés vagy a vacsora bőven elfárasztja a csapatot, leköti a gyerekeket. Lényeg, hogy a kártya és a társasjáték nemigen kerül elő a táskából, ezért csak a legszükségesebbeket vigyük magunkkal.
Útvonal
Ha egy-egy katalógust végignézünk, akkor sokszor a bőség zavara okoz gondot, hiszen minden egyes útvonalnak megvan a maga szépsége. Még azonos országon belül is alapvetően eltérő kulturális programokkal kecsegtető útvonalakat találunk. Ebből a szempontból talán Franciaország a legváltozatosabb. A sok út közül az egyik legnépszerűbb a Canal du Midi. A Canal du Midin - útvonaltól függően - olyan látványosságokban lehet részünk, mint az Agde-i erőd, Beziers-ben a bikaviadalok, a vasárnapi virágpiac vagy éppen Ventenac híres borpincéi. Ha dél felé haladunk, akkor a Földközi-tengerben is fürödhetünk, de a felsorolás korántsem teljes, hiszen a 235 kilométer hosszú csatorna mellett megannyi város, falu várja a csatornahajón érkezőket.
Minden tévhit ellenére, jól látható, hogy a csatornahajózás nem csak egyszerű és kényelmes, de legalább annyi élményt nyújthat mint egy 5 csillagos szálloda a fakultatív programokkal.
