A hajózás történetével egyidős a kalózkodás története is. Joshua Slocum, aki először akarta körbehajózni a Földet egy kis vitorlással, leírja, hogyan lopóztak a fedélzetre az őslakosok Terra Fuego partjainál, hogy kirabolják a hajóját. A leleményes Slocum szögeket szórt szét a fedélzeten, így a mezítlábas őslakosok felsebezték a lábukat és kiugráltak a hajóról. Ez 1895-ben történt, de érdekes módon azóta nem sok említés esett a kalózkodásról a tengerészeti szakkönyvekben.
Azt már nehezebb megítélni, hogy hány hajót támadnak meg a modern kalózok, de az biztos, hogy a jachtok elleni támadások száma drámaian megnőtt az elmúlt években. Érdekes módon a különböző hajózási magazinokban vagy nemzetközi és hazai hajózási klubokban, szövetségekben nagyon kevés szó esik ezekről a támadásokról. Talán az ennek az oka, hogy a végtelen kék vízen suhanó jachtok képébe nem illik bele a kalóztámadás képe. A megtámadott hajók száma ismeretlen, mint ahogy azt sem lehet tudni, hány hajós szeli át a tengereket és az óceánokat.
A kutatások szerint 1996 óta legalább 80 hajót támadtak meg és legalább 20 hajó azóta is eltűntként van számon tartva. A hajósok többsége azt gondolja, hogy a helyi hatóságok, a rendőrség és a parti őrség nem tud nekik sokat segíteni, ezért nem is foglalkoznak azzal, hogy jelentsék a támadást. Sokan annyira sokkos állapotba kerülnek a támadás után, hogy nem is akarnak beszélni róla, emellett nagyon sok hajó egyszerűen eltűnik a tengereken és senki sem tudja róluk, mi történt velük. Ez azt jelenti, hogy 1996 óta a megtámadott hajók száma elérheti a 200-at.
Érdekes módon azonban azok a területek, ahol a kalózok kereskedelmi járműveket támadnak meg, teljesen eltérnek attól a területtől, ahol jachtok a célpontok. Meg kell különböztetni a hagyományos kalózkodást, ami furcsa módon komoly tradíciókkal rendelkezik a világ különböző pontjain több száz év óta. Ide tartozik a Kínai-tenger, főleg a Dél-kínai tenger környéke Indonézia partjainál, Szomália partvidéke, és az Bab-el Mandeb öböl környéki vizek. Emellett erős a kalózok jelenléte azokon a területeken, ahol nagy a szegénység, mint Brazília, Venezuela, Nicaragua, Honduras, Guatemala és Ecuador.
Kik a kalózok?
A kalózok rabolnak, fosztogatnak a tengereken, a hivatalos megfogalmazás szerint: erőszak, fosztogatás, és az egyik hajó szabadságtól való megfosztása a másik által a nyílt tengereken. A nyílt tenger itt azt jelenti, hogy 30 tengeri mérföldre a parttól, de ez nem igaz, vagy nagyon sok támadás nem is lenne kalóztámadás, hiszen a rajtaütések nagy része a sekélyebb, partközeli vizeken történik. Ezért a nemzetközi kereskedelmi szervezetek és a hajós szövetségek sem tesznek különbséget két támadás között, mint ahogy az is kalóztámadásnak minősül, ha kereskedelmi, vagy magánkézben lévő hajót támadnak meg. Ez azért fontos, mert a kapitányoknak tudniuk kell, milyen veszélyes vizeket kerüljenek el nagy ívben.
A tenger pestise
Jó lenne, ha az emberek sokasága elfelejtené azt a hollywoodi cukormázat, amivel a kalandfilmekben bevonták a kalózokat és ezt az életformát. A kalózok nem romantikus, jópofa emberek, akiket érdekel az igazság, vagy bármi ilyesmi. Valójában erőszakos, véreskezű rablók, akik szemrebbenés nélkül veszik el azt, amiért más keményen megdolgozott. Habozás nélkül ölnek, megverik áldozataikat, megalázzák, megkínozzák őket, megerőszakolják a nőket és lelövik a gyerekeket. A bűnözők külön kasztjába tartoznak, mert nincs becsületük, nincs büszkeségük, és nincs ideológiájuk. Ahogy egy hajósember írta: a kalózok a tenger pestise.
Nyissunk tüzet?
Annak ellenére, hogy senki sem tarthat magánkézben lévő hajón fegyvert, sok hatalmas hajó tulajdonosa szeretné tudni, hogy vajon egy fegyver visszatartja-e a kalózokat a rablástól. Jó tudni ugyanis, ha letartóztatnak, vagy elkobozzák a fegyvert, milyen jogi következményekkel kell szembenézni a tulajdonosnak, és mi vár a hajótulajdonosra, ha lelő, vagy megsebesít valakit. Ezzel együtt az amerikai hajótulajdonosok nagy része tisztában van azzal, hogy a törvények értelmében nem lehet fegyvert tartani a hajón, mert ez csak fokozhatja a veszélyt egy esetleges támadás során. Az is fontos, hogy nagyon kevés kalóztámadás végződik halállal, hiszen a kalózok elsősorban kifosztani akarják a hajókat, elvenni a pénzt, az elektronikai felszerelést, mert el akarják adni a zsákmányt, nem ölni akarnak. Ezzel együtt fontos tudni, hogy a kalózok egyáltalán nem buták, nagyon jó tengerészek, akik úgy ismerik a tengert, mint a tenyerüket, ezért tanácsos nem felhívni magunkra a figyelmet, rádiót csak a legfontosabb közlendőkre használjunk. Az azonban nagyon fontos, hogy fegyver ne legyen a hajón. Egy hajózási cég biztonsági szakértője szerint a fegyverrel csak a saját dolgunkat nehezítenénk meg.
„Ha valaki fegyvert visz magával, készüljön fel arra is, ha használni is kell a pisztolyt. – mondta Stephan Mort. „Ha pedig valaki lelő egy rosszfiút, készüljön fel arra is, hogy utána a többivel is végeznie kell, de készüljön fel arra is, hogy egy 16 éves fiú is ott ül a csónakban, aki azt mondja majd a rendőröknek, hogy kötélért, vagy ételért mentek oda a hajóhoz. Azt nehéz elképzelni, hogy egy hétköznapi hajósember hidegvérrel lelő több embert, mert a helyzet úgy hozza magával. Ami a legfontosabb, hogy ne tudjanak felszállni a hajóra, ezért a legénység körözzön folyamatosan, használjuk a hajó fényeit, legyen egy megtöltött tűzoltófecskendő a fedélzeten és egy éber őrszem a hajó orrában.”
A törvényi tiltások ellenére a hajóépítők mégis találnak új megoldásokat arra, miként lehet úgy elrejteni egy fegyvert a hajón, hogy a rendőrök ne találjanak rá és így ne is kelljen számot adni róluk. Azonban jó, ha mindenki tisztában van vele, ha valaki kioltja egy ember életét, akkor ezért vállalnia kell a felelősséget is és ha a fegyvert nem törvényes úton, megfelelő, ellenőrzött engedélyek birtokában tartják, akkor használója komoly bajban találhatja magát. Ha a hajón van riasztó, és ez meg is szólal, a kalózok, vagy rablók általában gyorsan elmenekülnek. A parti őrség egyik szakértője szerint, ha valakinél fegyvert találnak, elkobozzák és eljárást indítanak a tulajdonosa ellen.
Fontos, hogy a hatóságok tudjanak arról, ki hajózik a partokon, így nem árt bejelentkezni a parti őrségnél rádión és még életmentő lehet, a megfelelő felkészültség. A kormányos, vagy a hajó tulajdonosa legyen felkészült, és ismerje azokat a biztonsági kockázatokat, amelyekkel szembe kell néznie. Legyen hajóriasztó, használja a segélykérő jeleket, ha valaki felmászott a fedélzetre, mert a biztonság elsősorban arról szól, hogy felkészülten várjuk a veszélyt. Ha valaki tisztában van ezzel, nem pánikol, hanem összpontosít és nyugodtan cselekszik, a rablók jó eséllyel elkerülik a hajóját. Ezért ha valaki nem fél a veszélytől és bátran, higgadtan viselkedik, remélhetőleg soha nem kell fegyvert használnia a tengeren.
Hogyan szúrjuk ki a kalózokat? Annak ellenére, hogy soha senki sem állított össze hivatalos „kalózjelző” útmutatót, azért van pár jel, hogyan vegyük észre őket a tengeren, azelőtt, hogy a hajónkra ugranának.
Hajóméret A legtöbb kalóz általában kisebb méretű csónakot használ, olyat, mint amivel a halászok járnak. Szóval, ha több halászhajó közelít hozzánk, legyünk résen, főleg akkor, ha teljes gőzzel jönnek, mert a halászok a drága üzemanyag miatt nem nagyon közlekednek gyorsan.
Személyzet száma A legtöbb halászcsónak maximum háromfős legénységgel közlekedik, ha többen zsúfolódnak össze a csónakban, az veszélyt jelenthet. Főleg akkor, ha nincs náluk halászfelszerelés sem.
Madarak A legtöbb halászhajót követik a madarak, hiszen lecsaphatnak a hálóból kipottyanó halakra.
Fegyver A legegyértelműbb jel. Eszünkbe ne jusson szembeszállni velük, mert csak mi húzhatjuk a rövidebbet.
Ami nagyon fontos Ha lehet, haladjunk konvojban és soha ne szakadjunk el egymástól annyira, hogy ne legyünk látótávolságban. Ne használjunk túl sokat rádiót, de mindig legyen egy közös frekvencia, amin tudunk egymással beszélni, de csak ha nagyon indokolt.
A legveszélyesebb tengerek
Európa Veszélytelen kalózkodás szempontjából, bár az albán tengerpart és Marokkó környéke veszélyes lehet. Ezzel együtt az európai partok veszélytelenek.
Cape Verde-szigetek, Afrika Innen indulnak az afrikaiak Európa felé egy jobb élet reményében. Itt rengeteg a drogcsempész, drogfogyasztó és a legkülönfélébb bűnözők. Előfordult, hogy jachtokat támadtak meg azért, hogy vigyék át őket a kontinensre, de a legtöbb támadás nem előre megtervezett.
Brazília Az egyik olyan ország, ahol szervezett módon folyik a kalózkodás. Brazília és Szomália a két legveszélyesebb tengeri ország a kalózkodás szempontjából. A legendás brit tengerész, Sir Peter Blake 36 méter hosszú hajóját, a legendás Seamastert is megtámadták brazil kalózok, akiket egyáltalán nem érdekelt, hogy mekkora a hajó, sőt a 10 fős legénység sem nagyon tartotta vissza őket. Sajnos, a legendás hajós az Amazonason lelte halálát is, hiszen az őt kirabló kalózoknak fogalmuk sem volt, kivel végeztek. A legtöbb kalóz az Amazonas torkolatánál, Santos és Forteleza környékén található.
Venezuela Szintén nem egy biztonságos környék, hiszen a kis szigetek mellett nagyon sok kalóz fosztogatja a gyanútlan és védtelen hajósokat. Annak ellenére, hogy az ország tíz évvel ezelőtt még teljesen biztonságos volt, sajnos a politikai és gazdasági változások miatt a kalózkodás hamar nagyon elterjedt a Venezuela környéki tengereken.
Kolumbia A helyzet itt jobb, mint azt sokan gondolnák, ennek ellenére 2002-ben két amerikai hajót megtámadtak a híres üdülőhely, Cartegena mellett. Amit ajánlatos elkerülni, az a közös venezuelai-kolumbiai tengeri határvonal és a venezuelai öböl környéke.
Guatemala Annak ellenére, hogy az ország tengerpartja nagyon rövid, egy hely mágnesként vonzza a hajósokat és ezzel együtt a kalózokat is: a Rio Dulce torkolata és a környező tengerparti rész. Az elmúlt hét évben a kalózok száma drámaian megnőtt, de a helyzet lassan javulni látszik. Az ok azonban ellentmondásos: a drogcsempészek és a korrupt rendőrök közös érdeke, hogy a környék biztonságos legyen, ezért igyekeznek kiszűrni a kalózokat a kikötő és a tengerpart vonzáskörzetéből. Fontos, hogy rádión érdeklődjünk arról, hogy mennyire biztonságos a kikötőben horgonyozni.
Dél-kelet Ázsia Indonézia és a Fülöp-szigetek környéki tengerek, valamint a Kínai-tenger évezredek óta a kalózok egyik fő vadászterülete. Mivel az országok politikai helyzete nagyon instabil, ezért erősen ajánlott, hogy a hajósok elkerüljék ezeket a vizeket. Volt olyan jacht, amelyet elvontattak, volt, amelyet egyszerűen kiraboltak, míg a tulajdonosok a hajón aludtak.
Szomália Az afrikai országban a legjobban szervezett a kalózkodás, a különböző katonai szervezetek osztották fel egymás között a partot. A kalózbandák erős és gyors hajóval felszerelve, állig fegyverben fésülik át a partokat, jachtokat és kereskedelmi hajókat is megtámadva, majd váltságdíjat követelnek a biztosítóktól, vagy a foglyok családjától. Mivel a szomáliai kalózok nagyon veszélyesek, mindenképpen ajánlatos 100 tengeri mérföldes távolságot tartani a pertoktól.
Jemen – az Ádeni-öböl Itt is évezredek óta dívik a kalózkodás. A jemeni kalózok kisebb kereskedelmi hajókat és jachtokat támadnak meg, igaz, csak akkor „dolgoznak”, ha gyenge szél fúj az öböl környékén. Nem váltságdíjat kérnek, hanem ékszereket, elektronikai felszereléseket, pénzt rabolnak. Vigyázni kell arra is, hogy a kikötőben ne nagyon beszélgessünk ügynökökkel, akik barátságosan kérdezgetnek minket, hogy merre megyünk, mekkora a hajónk, hány fős a legénység, mert gyakran itt szervezik meg a következő rablást. A legveszélyesebb környék az Ádeni-öböltől Bab-el-Mandeb-Hanesh-szigetekig terjed. Itt ajánlatos 30 tengeri mérfölddel a parttól távol maradni.
