Nagyapám szerint Milánó nem Olaszország, Itáliát megismerni minimum Toszkánáig kell
menni. Az vitathatatlan, hogy a taljánoknak van stílusuk és az anyatejjel szívják magukba a
dolce vitát, de azért én felfedeztem a gyenge pontjukat.
Két dologgal lehet az olaszokat dühöngő állatokká varázsolni: az áram –és/vagy
gázkimaradással: akkor aztán se fociközvetítés, se kávé, se spagetti.
Lombardia fővárosának nagy előnye, hogy a főbb nevezetességei a történelmi központban
találhatóak, így gyalog is könnyűszerrel nyakunkba vehetjük a várost (tulajdonképpen 4
metrómegállóról beszélünk: a piros vonalon S. Babila-Cairoli távolság).
„Kötelező” látnivalók:
Dóm (Duomo) a gótika egyik csodája. 160 lépcsőfok után (esetleg fizetős liftezés)
páratlan városkép tárul a szemünk elé. Kifelé jövet még véletlenül se létesítsünk
szemkontaktust az utcai árusokkal. Szép időben könyvet vagy karkötőt árulnak, vihar
esetén esernyőt. Ne dőljünk be a cselnek, mert azt kiabálják, hogy: free!! free!! csak
intsünk nemet és határozattan haladjunk tovább.
.
A Bazilika főbejáratától balra fordulva nézz be a Galériába (Galleria Vittorio
Emanuele II), mely közepétől balra található a földön egy mozaikból kirakott bika. Az
említett jószág nemiszervére állj rá és a sarkadon perdülj hármat. Ne aggódj, mindenki
ezt teszi. A legenda szerint szerencsét hoz. A bika biztosan másképp gondolja.
.
A Galériát elhagyva találod a Scala-t, ha éppen észreveszed a teljesen jelentéktelen
épületét (belülről valóban lenyűgöző), de a magyar Operaházat ismervén igen vicces
az olaszok büszkesége.
Haladj továbbra is balra, míg a szemed elé nem tárul a Sforza-kastély (Castello
Sforzesco) impozáns épülete. Itt éltek egykoron a milánói hercegek, ma termei
múzeumként szolgálnak.
.
önző módon következzenek az én kedvenceim: az egyik a Városi Temető (Cimitero
Monumentale) „zöld” metró – Porta Garibaldi. Rendhagyó temető, mely leginkább
szoborparkra emlékeztet, hiszen a parcellák már elfogytak így temetkezni csak a
meglévő kriptákba lehet. A családnevek ismerősek: iparmágnások, költők, írók,
zeneszerzők, építészek nyugszanak itt.
Navigli: viszonylag ismeretlen tény, hogy Milánó az iparosítás előtt nagyban
hasonlított Velencéhez, ennek emlékét őrzi a „Hajók” névre keresztelt városrész,
mely az éjszakai élet egyik központja is. Ahogy mindig is mondtam: ahol a víz, ott a
boldogság.
Gratulálok! Igen, ez szép ajánló is egyben.
Nagyon sok látni való lehet, sőt kihagyhatatlan is van bőven.
Bárcsak egyszer én is eltölthetnék egy pár napot itt!
Azonban már az boldogsággal tölt el, hogy Te, Dááágaságom mindezt láthatod. Hisz tudom, Olaszország a szívedcsücske.
Annnya
2011. 01. 16. 15:59
