Ausztria legdélibb és ezért a legtöbb napsütéses órával büszkélkedő tartománya évek óta a magyar sí- és snowboard-fanatikusok egyik legkedveltebb úticélja a téli hónapokban. Ám ezúttal nem az „örök sláger” Mölltal-gleccser és Nassfeld, vagy az újonnan felfedezett Innerkrems pályáiról szeretnék megemlékezni, hanem sokkal inkább Bad Kleinkirchheim-ről és specialitásairól, amelyek még most is inkább „terra incognita”-nak számítanak a legtöbb magyar körében.
Karintiában minden nap meglepetéssel kezdődik
Még jóval a 8.30-as liftindulást megelőzően érdemes a napot egy hamisítatlan karintiai reggelivel kezdenünk, hogy bespájzolhassunk egy kis energiát a sípályákra! Szerintem, ha már ebben a régióban járunk, bűn lenne kihagyni többek között a radenthali sonkaspecialitásokat (ha van egy kis szerencsénk,
akkor az enyhén fahéjas ízesítésű Granatschinken-t pakolhatjuk a tányérunkra), esetleg a jauntali paraszt szalámit, vagy a Reindlingot. Ez a tipikus karintiai édesség leginkább a mi házi kuglófunkra hasonlít, igazi különlegességgé az a csipetnyi fahéj és rutinnal csepegtetett rumaroma teszi, amely megkoronázza
a belül ánizzsal, mazsolával és dióval töltött kulináris élményt! Az igazi gurmandok viszont még ezt is fokozhatják, ha hozzá mákkal töltött alpesi vajat esznek…
Bad Kleinkirchheim – sítalpon
Ezek után viszont nincs mese, irány a sípálya, amely egy mindent kielégítő téli sportközpont, ahol kicsik és nagyok, kezdők, haladók és porhó-specialisták is megtalálhatják a számításukat. Összesen közel 100 km gondozott, hosszan kanyargó sípályáival – 77 km piros, 8 km fekete pálya (!) – a telet itt tényleg
nagybetűvel írják! A kiváló hó minőségért közel 700 hóágyú felel, amelyekkel a pályarendszer 97%-át ágyúzzák! Itt találhatóak Karintia leghosszabb sípályái, többek között a helyiek büszkesége, egy FIS minősítésű versenypálya is, amelyet a karintiai sílegendáról, Franz Klammerről neveztek el. Az 1976-os, Innsbruckban rendezett Téli Olimpia aranyérmes sífenoménje (lesiklásban), 1971-ben, karrierje kezdetén pont Bad Kleinkirchheimben nyert világkupa futamot. Az 1900 m-en lévő Kaiserberg-ről induló vérbeli versenypálya, amely eddig több világkupa futamnak is házigazdája volt, 3200 m hosszan kanyarog, és közel 840 m-es
szintkülönbséget győz le, amíg el nem éri a völgyet. Ezt a pályát a sebesség és a technika megszállottjainak ajánlom, a tapasztalatlanabb síelők leginkább halálfélelmükre fognak emlékezni az első csúszásuk után… Ők válasszák inkább a kék és piros pályákat, mivel ez utóbbiak is bőven tartogatnak meglepetést a gyanútlan és túlzottan magabiztos síelőknek! A helyiek gondoltak a - várhatóan
egyre nagyobb számban érkező – magyarokra is, mivel a síiskola 150 oktatója között 5 magyar is dolgozik.
A délelőtti adrenalin-bomba adag után ideje felkeresnünk egy hüttét (síkunyhót), hogy az eleinte átmenetinek tűnő, ám később tartóssá váló kiszáradásunkat és farkaséhségünket jófajta Villacher sörrel és Kasnudellel csillapítsuk. Vigyázat, habár Ausztriában nem „divat” a null-tolerancia a sípályákon sem (sic!), azért nem árt, ha az „igyon felelősséggel!” elvet szó szerint vesszük! Ugyan az általánosan elfogadott sí-kressz szabályai szerint az előttünk poroszkáló/battyogó/cikázó síelőnek mindig elsőbbsége van, ám ezt pár kupica jägermeister és sör-kombó után, belevetve magunkat a vakító napsütés és a hófehéren csillogó sípályák nyújtotta örömökbe többen hajlamosak leszünk átértelmezni… Álljunk meg egy szóra még a Kasnudelnél, ennél a tipikus karintiai specialitásnál. Ez az ínyencség Karintia nemzeti eledele, egy vékonyra nyújtott derelyetészta, amelyet ököl nagyságúra formáznak, túróval és mentával töltenek meg. A teljes igazság kedvéért el kell mondanom, hogy a karintiai nudlinak létezik még spenóttal, hússal, burgonyával, vagy éppen édesen (aszalt körtével) készített változata is.
Römerbad – az igazán különleges „aprés ski”
A fél 5-ös liftzárást követően ideje lerúgni magunkról sícipőinket, és felfedezni a helyi természetes termálvízre alapított római fürdővilágot, amely a város és egyben a régió igazi turista-csalogatója a téli időszakban (is). A „Römerbad”-nál keresve se találhatnánk jobb lehetőséget korunk „római”
hedonizmusának átélésére, mivel az Európa-hírű termálfürdő 2007/2008-as átépítését követően 4.000 m2-en, 4 fajta szaunával – finn, gőz, infra és bio - áll rendelkezésünkre. Nem érdemes azonban szaunázáskor a felöntéshez sókristályt, különböző mentás és citrusos kotyvalékokat magunkkal hurcolni,
mivel a legmodernebb technikai berendezéseknek köszönhetően bizonyos időközönként automatikusan csokoládé, narancs illetve mentaillatba borulnak a római cserépedények alakjára mintázott fülkék. Fontos megemlíteni, hogy az osztrák szaunázási etikett csakis a meztelen bent tartózkodást engedi
meg, ezért nyugodtan a szállodában hagyhatjuk a fürdőruhákat. Az építtetők kreativitásának köszönhetően a belső medencékből 2 szinten „folyékony” átjárón keresztül közelíthetjük meg a külső medencéket. A felső teraszon kialakított 40 m2-es fürdő ülőpadjairól lélegzetelállító kilátás nyílik a „Franz Klammer” lesiklópályára, így váltva valóra a fürdő „sípályáról a termálfürdőbe” szlogenjét.
Tapasztalatból mondhatom, hogy különleges és egyedülálló élmény -4 fokban, a 20-22 fokos termálvízből nézni a fényűzően kivilágított lesiklópályán felfelé kapaszkodó pályagépek látványát. A legkülönbözőbb masszázs-technikákat felvonultató szalonok (vajon mit takarhat a „nordic walking masszázs”?) és szépség-programok egyaránt várják a hölgy és férfilátogatókat is, itt a nemek
közötti egyenlőség teljesen megvalósul.
360 fokos panorámaképekért Klikk ide
Die Post – az élmények postaállomása
Miután érzékeinket a termálfürdőben kellőképpen kényeztettük, ideje visszatérni előzetesen lefoglalt szállásunkra. A Bad Kleinkirchheim szívében található 4*-os Hotel „Die Post” elnevezése arra utal, hogy az épület a ködbe vesző régmúltban a tartomány útjait koptató postakocsik számára kínált megálló- és szálláshelyet. Mára az épületet a tulajdonos Ronacher család teljes mértékben átépítette, ahol a szobakínálatból az egyágyas és duplaágyas szobák mellett valódi különlegességekkel is találkozhatunk. A tradicionálisan berendezett és romantikus „mennybolt”- ággyal büszkélkedő „Himmelbettzimmer”, vagy a beépített kandallójának köszönhetően a meghitt esték kedvelőinek kedvenc duplaágyasa mind-mind
azt a célt szolgálja, hogy elvarázsolja az ide érkező párokat és családokat.A hotel étlapja délután 1-től „aprés ski” büfével gondoskodik a sípályáról beeső vendégeknek, míg este olyan helyi ínyencségeket ajánlj, amely akár az igazi ínyenceknek is csúcs-gasztronómiai élményt jelenthet. Mivel vérbeli wellness-hotelben járunk így nem hiányozhat a masszázs- és szaunavilág sem, azonban a rózsakvarc-szauna és a 36 fokos vizű, víz alatti zenével nyugtató és kényeztető medence még ezen a környéken sem szokványos szolgáltatás. (részletes szálloda-látogatás a www.diepost.at oldalon, minden Bad Kleinkirchheim-ről a www.badkleinkirchheim.at alatt)
Titkos tipp:
A Bad Kleinkirchheimtől mintegy 20 km-re északra található Turracher Höhe a változatos sípályákat kedvelők igazi mekkája. A pályarendszerhez tartozó tó befagyott jegén telente speciálisan felszerelt traktorral vontatják át a síelőket egyik partról a másikra. Gyermekes családok és gyermek-lelkű felnőttek
üvöltésétől hangos a „Nocky-flitzer”, amely egy egész évben üzemelő, az egyik középállomásról 2000 m-ről induló és közel 1600 m-es sípályán kanyargó bob szánkó. A nem ritkán 40-45 km/h-s legnagyobb sebességet is elérő őrült rohanás közben ugyan többeknek lepereg életük filmje, de a célállomáson mindenki fülig érő mosollyal száll ki a „száguldó koporsókból”.
A videó beszámolót Jókuti András granturizmo.hu blogja segítségével kaptuk
