Minél több ünnep, annál kevesebb munkanap jeligére Befana-val zárják le az olaszok a
karácsonyi ünnepségeket, mikor is január 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik a ronda, de jóságos
boszorkány, hogy megajándékozza a gyerekeket.
A Befana története szerint, amikor a Háromkirályok vagy Keleti Bölcsek (Gáspár, Menyért,
Boldizsár) elindultak a kis Jézushoz; meglátogatták a boszorkányt is, hogy tartson velük.
Ő azonban ezt visszautasította. De éjjel, fényességet látott a sötét égen, ekkor döbbent rá:
mekkorát hibázott! Ezt követően a pásztorok nyomába ered, de hiába seprű, hiába rossz
lelkiismeret, szándéka sikertelen maradt és még a kisded Jézust sem találta meg.
Innen a történet befejezése két részre szakad:
1., minden évben folytatja keresésüket, útja során ajándékokat oszt a gyerekeknek
2., minden gyermeket megajándékoz, mert abban reménykedik, talán egyikőjük a kis Jézus.
Az biztos, hogy a csúnya, de annál jóságosabb boszi a kéményen át jut be a házakba (ismerős
történet, ugye?) és a kandallóra akasztott zoknikba teszi ajándékait (Ha kályhánk van, esetleg
radiátorunk, hát ráfaragtunk!)
A jó gyerekek édességet, a rosszcsontok szenet kapnak. „Természetesen” ez az ünnep
is átalakult az idő múlásával, hiszen régebben ajándék gyanánt az évszaknak megfelelő
gyümölccsel lepte meg az apróságokat, ahogy növekedett a jólét mára ez már átalakult
pénzzé, játékká vagy ruhává.
