A Red Dragon az Alloy Yacht gyár 24. vitorlás hajója, egyben a negyedik az 50 méter feletti kategóriában. Az 52 méter hosszú, felsőhidas sloop a 16. Dubois Naval Architects jacht, amelyet a cég üzemében készítettek el. A munkálatok 2006 márciusában kezdődtek és 2007 februárjában már át is vehették a hajót a megrendelők, Guy és Myriam Ullens. A Red Dragon hasonlít a 2006 júliusában kibocsátott 52 méteres Kokomóra. A fő deck tisztán átlátható a hátsó cockpitból, a szalonon, a báron és az étkezőn át egészen az elől elhelyezkedő kormányosfülkéig, míg felül a flybridge decken található az elsődleges kormányállás.
A részleteket, valamint a belső designt illetően a Red Dragon különleges, a megszokottól eltérő projektnek nevezhető. A Wilmotte & Associates által elkészített belső jól kiegészíti a hajó egyszerű vonalvezetésű, ugyanakkor a finom részletekre is sokat adó külső megjelenését. A szekrények mögül és alól áramló fénynek köszönhetően a bútorok szinte lebegnek a térben, ezzel is kiemelve a belső terek méretét.
A Red Dragon projekt egy teljesen új hajót takar. A vonalvezetés modern, a csaknem függőleges hajóorr, a keskeny hajótest, a körbefutó alacsony kabintető és a meghosszabbított hátsó deck, amely az elegáns hajóvéghez vezet, éppen a vízszint felett végződik. A tetőt is meghosszabbították, és így szinte virtuálisan lebegve fedi a cockpit hátsó részét. A hajótest antracitszürke színe jól harmonizál a fehér felső fedélzeti résszel. Az élénk, piros vonal a hajó oldalán megjelenik a boomon is. A vitorlán a kínai írásjelek vörös sárkányt (red dragon) jelentenek. A boom hátsó részének íve megegyezik a tatéval.
Az íves üvegből álló sötét ablakok körbefutnak a tető alatt. A cockpit oldalán található ablakok gombnyomásra nyitódnak és csukódnak, így igény szerint élvezhető a hajón átlengő szellő. A kategória korábbi hajóin a motor szellőzőit zsaluk mögé rejtették, ami aztán külső stílusjeggyé vált. Ennél a hajónál azonban a tiszta, folyamatos vonalakra törekedtek, így más megoldást kerestek a problémára. A zsaluk eltűntek, a szellőzőket pedig azokba a beugrókba építették, amelyeket elfednek a színezett üvegpanelek.
A legfurcsább talán az a hajón, hogy nem használtak fát a külső borításoknál. A tradicionális lakkozott korlátvédőket alumíniummal helyettesítették, a hajótest antracitszürke színével megegyezően. Az eredmény egyszerű és modern, mivel a hajó felső része így folyamatos korláttal keretezett. Így nem csak a személyzet örülhet majd annak, hogy nem kell állandóan karbantartani a fát, de a látvány is magáért beszél. (Sőt egyéb előnyei is vannak ennek a megoldásnak. A kapitány hívta fel a figyelmet arra, hogy egy nagy hajón a fa karbantartása egy évben akár 6 hetet is igénybe vehet. Ha belegondolunk, hogy ezekért a hajókért akár heti 200 ezer dolláros charterdíjat is fizetnek, a hathetes kiesésnek elég nagy a jelentősége.)
A vitorlákat az új-zélandi Doyle cég gyártotta, Stratis GP technológiát alkalmazva. A vitorlák között található az átmenő vitorlásléces fővitorla és három orrvitorla, mindegyik Reckman hidraulikus betekerő egységeken, közöttük egy nagy reacher, a 100 százalékos penge orrvitorla és egy előkötél-vitorla.
A tulajdonos kishajója az árboc előtt elhelyezkedő üregben kapott helyet. Ez a bal oldali tárolóban elrejtett Nautical Structures emelő segítségével mozgatható. A személyzet hajója és egyéb más vízi járművek a hajó hátsó felében elhelyezkedő garázsban találhatók. A garázs a hátsó deck lejáratán vagy egy nagy, vízhatlan ajtón keresztül közelíthető meg (ez utóbbin keresztül akkor, ha a hajó hátsó részén az úszó platformot kiengedik).
A vasmacskákat kívülről rejtették el, a nyeleiket behúzták a hajótörzsbe a hajó orrán található kötélvezetőkön keresztül. A horgonyzás során hidraulikus karok nyúlnak ki a hajóorrból, hogy a láncot kiemeljék. A vasmacskákat távirányítású Maxwell csörlők mozgatják. Ugyanez a távirányító lehetővé teszi, hogy az orrfedélzeti matróz kezelhesse az orrsugárkormányt, ezzel is egyszerűsítve a horgonyzás folyamatát.
A jobb manőverezés érdekében a Red Dragon első és hátsó sugárkormánnyal is rendelkezik. Ezek az egységek ugyanolyan erősek és ugyanakkora átmérőjű csatornákon futnak. A kapitány véleménye szerint „előírás volt, hogy a jacht képes legyen 25 csomós félszélben is kijönni a kikötőből. Nyugodt körülmények között pedig képesnek kell lennie a kényelmes oldal irányú fordulásra, a sugárkormányok segítségével 4 csomós szélben.”
Belső tér
A külső vonalak kialakításának megfelelően a belső tér is letisztult, szögletes és modern. A belső design kialakítása a Wilmotte & Associates feladata volt, amellyel a tulajdonosoknak már korábban is volt kapcsolata, mivel modern múzeumokat és művészeti galériákat terveztek nekik. Ez a cég más látószögből közelítette meg a projektet, hiszen korábban még sohasem rendeztek be jachtot.
A légkör, amelyet megteremtettek, visszafogott, nyugodt és elegáns. A színek finomak és a nagy ablakokon beszivárgó fény játékával együtt tágas tereket eredményeznek. Ezt az érzést az is erősíti, hogy a bútorok szinte lebegnek a levegőben. Ez a hatást úgy érték el, hogy a szekrényeket megemelték, és csak a hátoldaluknál találkoznak a fallal, továbbá rejtett megvilágítást alkalmaztak, amelyek alulról és oldalról árasztják a fényt.
A falakat nagy négyszögletes, matt felületű tölgyfapanelekkel borították, amelyeket szálirányban vágtak le, így szépen látszik a fa erezete. Ugyanakkor, hogy a monotonitást ellensúlyozzák, olyan paneleket is használtak, amelyeken vastag horizontális tabufa csíkok láthatók. A padló is hasonlóan világos színű.
Az alapszínek megszületésében nagy szerepe volt egy tengerparti sétának Antigua szigetén. A tulajdonosok ugyanis itt találtak egy víz sodorta faanyagot a homokban. Ezt el is küldték Franciaországba a belsőépítész cégnek, azzal az instrukcióval, hogy ez az a színvilág, amelyet az új hajójukra elképzeltek.
Miután a jacht meghosszabbított kijáróján, vagy a két fázisban mozgatható hátsó platformon keresztül a hajóra lépünk, keresztülhaladunk a tágas hátsó decken. Ez esti naplementés koktélpartiknak is megfelelő, ugyanakkor napközben kiválóan alkalmas napozásra, hiszen a vendégek Paola Lenti napágyakon pihenhetnek. A hajó megközelíthető még egy hidraulikus oldalsó beszállóhelyen is a jacht jobb oldaláról.
A hátsó fedélzetről csupán két lépcsőfokot kell lefelé lépnünk és máris a hátsó cockpitbe jutunk, amelyet a flybridge meghosszabbított része takar felülről. Az oldalain található ablakok igény szerint nyithatók vagy zárhatók. További védelmet jelenthetnek az edzett felülvilágító üvegpanelek a cockpit hátsó részénél. Itt található egyébként a 10 személyes, nyitott étkező, valamint egy kellemes nappali, Paola Lenti székekkel és egy kávézóasztallal.
A fő szalon az Alloy Yacht által gyártott rozsdamentes acéllal keretezett üveg tolóajtókon keresztül közelíthető meg. A szalon a teljes hajószélességet kihasználva egy elegáns nappali, jobb oldalon egy étkezővel, baloldalon pedig egy bárral. Egy feltűnő lépcső vezet a szalon közepén keresztül a lenti kabinokhoz.
A lépcsőház egy új designelem ezen a hajón. Azzal, hogy középen helyezték el, nem csak elkülönítették a főfedélzet különböző funkciójú tereit, de egyben kapcsolatot is teremtettek a közösségi és a hálóterek között is. A széles lépcsősor közvetlenül egy tágas kabinlejáratba torkollik a hajó hátuljának irányába, ahonnan három vendégkabin és a fitnessterem nyílik. A folyosó végén a teljes hajószélességet betöltő tulajdonosi lakosztály található.
A vendégkabinok közül kettő franciaágyas, a harmadikban két egyszemélyes ágy van (plusz Pullman). A fitnessteremben is van egy Pullman hálóhely, amely - ha szükség van rá - kinyitható. Minden vendégszobában egyénileg állítható légkondicionáló, fürdőszoba és Kaleidoscape szórakoztatócentrum (zene és filmek széles tárházával) található. A közös használatú mellékhelyiség szintén az itt található folyóson van.
A tulajdonosi kabin közepén elhelyezett nagy franciaágyat derékmagasságú komódok szegélyezik, a bejárat mellett pedig, mindkét oldalon tágas szekrényeket építettek be. Az ágy lábánál egy keskeny kis szekrényben rejtették el a felnyíló LCD monitort. A fürdőszoba a hátsó válaszfal mögött helyezkedik el egy érzéki, különálló fürdőkáddal, (amelyet a menetiránynak keresztbe állítottak) leválasztott toalettel, valamint a hajó jobb és baloldalán egy-egy zuhanykabinnal.
Minden lakosztályban alacsonyak az ágyak, ami növeli a teret. Minden lakosztályban nagy ablakok vannak, hogy a vendégek élvezhessék a víz látványát. Az Alloy Yachts által gyártott hajóablakok megfelelnek a Lloyds előírásoknak, amelyek a felülvilágítókat hivatottak kiváltani.
Motorház és kiszolgáló területek
A motorház a főfedélzet elülső részében található. Két automatikus tolóajtó választja el a szalontól. Az Alloy Yachts pantográf ajtóin át juthatunk el innen a jobb és bal oldali fedélzetre. Az elektronikus irányítópaneleket és a monitorokat halványszürke, tűzött műbőrrel borított pultokra helyezték el a szervizfolyosó két oldalán.
A középről induló kabinlejárat a kapitány franciaágyas lakosztályához vezet, amely a hajó bal oldalán helyezkedik el. Vele szemben található a mosoda. Egy szinttel lejjebb a lejárat közvetlenül a hajókonyhába torkollik. A konyhában dominál a rozsdamentes acél, amelyet csak a hófehér pultok és szekrényajtók „törnek” meg. Az L-alakú, magasított pultot egy fejmagasságban felfüggesztett tároló követi. A pultba építették a nagy, négyszögletes, rozsdamentes, edzett acélból készült edényt, amely a sütemények készítésére szolgál. A konyhában „step-in” hűtőgép és fagyasztó, indukciós tűzhely és wok, valamint egy Hobart-sütő is található.
A konyhával szemben, a hajó bal oldalán található a 10 fős személyzeti étkező, valamint a hajó összes kijelzőjét, beleértve a riasztórendszereket felsorakoztató panel. A motortér a személyzeti étkezőből közelíthető meg. Az étkezőtől a hajó orra felé haladva négy, egyenként kétágyas és fürdőszobás kabint helyeztek el. A személyzeti kabinokból is hozzáférést biztosítottak a központi szórakoztatórendszerhez. Emellett felszerelték őket Brookes & Gatehouse 2020 vitorláskijelzőkkel, a két hátsó kabinban Alloy Yachts SeaTouch rendeszerű monitorok is vannak. A folyosó elejéről egy létra vezet a fedélzet elülső részéhez.
Flybridge
A felsőhíd a cockpit hátsó részéből két lépcsősoron keresztül közelíthető meg, amelyek a hajó jobb és bal oldalán futnak. A tíkfa lépcsőfokok szinte lebegnek a keskeny oszlopokon, és egy-egy pneumatikusan működtetett üvegajtón át vezetnek a flybridge deckre. A decket a kettős kormányállás uralja.
A deck hátsó részét két L-alakú ülőgarnitúra foglalja el, ezek két alacsony asztalt kereteznek. A bár keresztben helyezkedik el kissé hátrébb, mögötte pedig egy tágas napozóterasz található. Ott egy bimini napellenző állítható fel, hogy szükség esetén árnyékot biztosítson.
Tulajdonosi vélemény
A tulajdonos, Guy Ullens, a filantróp belga gyáros. Az apja és a nagybátyja diplomaták voltak Kínában. Guy és felesége, Myriam magáénak mondhatja a világ egyik legnagyobb modern kínai magángyűjteményét. 2007-ben nyitották meg Pekingben a Modern Művészeti Központot, amelynek épületét egy volt hadianyaggyárból alakították ki. A francia Wilmotte & Associates készítette az épület terveit, majd később ugyanez a cég tervezte a Red Dragon belső tereit is.
Guy Ullens 2007 decemberében a Red Dragon fedélzetén adott interjút, nem sokkal a hajó bemutatkozása után.
„Új-Zéland különleges kultúrával rendelkezik, ami fantasztikus. A Tony Hambrook vezette Alloy Yachts csapat ennek a kultúrának az építésében vett részt. Amikor egy hajóépítő olyan különleges darabokat épít, mint ez a hajó, akkor érthető a sikerük. Én úgy nézek a Red Dragonra, mint egy műalkotásra.”
Az Ullen családnak korábban volt már egy holland építésű, 140 láb hosszú Dubois Naval Architects sloopja, amelyet annak első tulajdonosától vásároltak. Aztán úgy döntöttek, hogy inkább egy erősebb, modernebb berendezésű és a vízen hosszabb távon is önellátó hajót szeretnének.
„Amikor megvettük a korábbi Red Dragont (eredetileg African Queen), a méretével nem volt probléma, de a használat során, vagyis hosszú, földkörüli hajóútjainkon kiderült, hogy megvannak a határaink az önrendelkezés és a sebesség terén. A jelenlegi hajónk minden gondunkat megoldotta. Éppen olyan nagy lett, hogy még áthajózhatunk vele Panama- és a Szuezi-csatornán, és elég nagy ahhoz is, hogy naponta 300 mérföldet tegyünk meg a tengeren, ami azt jelenti, hogy nagyon hamar elérjük a célunkat, ha szükséges. Van elég üzemanyagunk is, hogy átszeljük a Csendes-óceánt, ami szintén fontos szempont volt.”
„A belső berendezést illetően az előző hajónkon a mahagóni dominált, amelyet mi kicsit sötétnek találtunk. Valami sokkal modernebbet és világosabbat szerettünk volna. Mimi, a feleségem a megfelelő színt kereste éppen, amikor Antigua szigetén a tengerparton sétálva találtunk egy nagy fadarabot, amelyet a víz sodort oda. Ránézett és azt mondta: Ez az a szín, amelyet a Red Dragonhoz szeretnék. Így aztán fogtuk és elküldtük a Wilmotte & Associates irodájába, és valóban ez lett a későbbi belső design alapszíne. Az Alloy Yachtstól egy kis csapat dolgozott intenzíven a belső kialakításon. Az asztalosmunka, amelyet végeztek, egyedülálló. A hajó légköre modern, de nagyon kellemesen nyugtató és egy picit minimalista.”
„Remélem, egy évben legalább három hónapot a hajón tölthetünk. Szeretünk búvárkodni, halászni és kedveljük a vízi sportokat. A hajón van felszerelésünk, hogy kajakozhassunk, vízisíelhessünk, dingizzünk és így tovább. Ez a jacht egy különleges helyszín ahhoz, hogy a barátainkat és a családtagjainkat vendégül láthassuk, csakúgy, mint az üzletfeleinket. Együtt tölthetünk velük egy hosszú hétvégét vagy akár egy rövid nyaralást is. Az emberek manapság olyan elfoglaltak és olyan drága az idejük, hogy ha alkalmat teremtünk arra, hogy összeköthessék az üzletet a pihenéssel, szó nélkül igent mondanak.”
„Nagyon mozgalmas az életünk, és ez a hajó nagy szerepet kap majd minden egyes tevékenységünkben. Remek hely, ahová elbújhat az ember, hogy kipihenje magát. Ez a hajó segít, hogy minden tervünk és döntésünk emberibb legyen.”
Tervezői vélemény:
A Red Dragon tulajdonosainak korábban egy kisebb, 43 méteres Dubois sloop hajójuk volt, amelyet 2001-ben bocsátottak vízre. Mivel azzal a hajóval elégedettek voltak, megbíztak minket egy nagyobb, felsőhidas hajó megtervezésével.
A hajótörzs a sikeres, 52 méteres Kokomo testvére, amelyet 2006-ban készített el az Alloy Yachts. Ugyanakkor az elrendezésben nagy eltérések vannak és a felépítmény már egy továbbfejlesztett változata az előbb említett hajónak.
A design koncepciójának kialakításakor nagy szerepe volt az ilyen méretű hajók építése során szerzett különleges, mindenre kiterjedő tapasztalatunknak. Olyan családfához tartozik, amelynek tagjai a Salperton, a Tiara és a Squall is, vagyis azt mondhatom, hogy az óceánokon szükséges vitorlázási stabilitás és alkalmasság, valamint komfort és kényelem tekintetében jó sorozatot sikerült alkotnunk.
A Salperton (jelenleg már Drumbeat) és a Tiara első és második helyezést értek el 2005-ben a Rolex transzatlanti versenyen, mégpedig kemény ellenfelekkel szemben. A Red Dragon tehát egy sikersorozat továbbfejlesztett darabja.
