Első ránézésre mindenki azt gondolná, hogy a kimerültség, összpontosítás hiánya, kialvatlanság kizárólag a földkörüli versenyeken részvevők életét keseríti meg. Ezzel szemben a valóság rémisztő, ugyanis ezek az érzések, jelenségek ugyanolyan hétköznapiak, mint az, hogy reggel munkába megyünk, este haza, alszunk és kezdjük elölről.
A technológia jelenlegi szintjén bizonyos szolgáltatásokra non-stop szükségünk van, s bár az automatizálás elterjedésével csökken az élő munkaerő szükséglet, az emberi közreműködésre azért mindenhol és mindig szükség van. A globalizáció egyik hatása, hogy egyre több vállalat kényszerűségből ugyan, de kénytelen átállni a napi 24 órás termelésre. Felmérések szerint a világon munkát vállalóknak 20%-a éjjel dolgozik vagy olyan műszakban, amelynek egy része éjszakára esik.
Mindezeket sokan természetesnek veszik, a gond azonban az, hogy a kor alapvető elvárásai nincsenek összhangban az emberi agy működési ciklusával. Az alvás és ébrenlét ciklusát a test biológiai órája szabályozza. Ez a biológiai óra igazodik a nappalok és éjszakák változásához és ez már akkor is így volt, amikor az ember naphosszat vadászott, éjszaka aludt és alig utazott távolabb, mint a szomszéd falu. Manapság azonban minden a feje tetejére állt. Éjszakába nyúlóan dolgozunk, repülővel a világ másik végére utazunk, a nap 24 órájában döntéseket hozunk. A változással párhuzamosan nőtt a kockázat mértéke is. Nem véletlen, hogy a balesetek többsége az éjszaka közepén vagy a hajnali órákban történik, amikor az operátorok a legfáradtabbak. A kialvatlanság közel évi 200 ezer balesetet okoz csak az Egyesült Államokban, s ez közel 20 milliárd dolláros kárt jelent.
Egyszemélyes földkörüli vitorlás versenyek
1960-ban Sir Francis Chichester 38 nap alatt szelte át az óceánt Plymouth és Newport között, amikor megnyerte az OSTAR-t (Observer Single-handed Transatlantic Race). Alig 30 évvel később ugyanezen a versenyen a győztesnek alig 10 napra volt szüksége. Természetesen az eredmény javulása alapvetően a hajóépítési technikák fejlődésének köszönhetően. Egyetlen körülmény azonban nem változott, sőt még inkább fokozódott és ez nem más, mint az emberi tényező. A siker kulcsa már nem kizárólag a technikán, technológián múlik, hanem azon, hogy a vitorlázók hogyan tudják kontrollálni és összehangolni az alvást és az ébrenlétet. Az egyszemélyes versenyeken a vitorlázóknak folyamatosan maximalizálni kell a hajó teljesítményét, a legjobb eredmény elérése érdekében. Az óceánok bizonyos szakaszain aztán a természeti erők több figyelmet követelnek maguknak, mint a teljesítmény maximalizálása. Fagyos déli tengeren a jéghegyek között cikázva, alvó bálnákat kerülgetve szinte nincs lehetőség az alvásra, sőt ha meggondoljuk, éjjel még több figyelemre van szükség. A kialvatlanság első jele a figyelem és teljesítőképesség csökkenése, az ítélőképesség változása. Ahogy súlyosbodik a helyzet, fokozatosan csökken a helyzetfelismerő képességünk, amely nemcsak a versenyen elérhető eredményünket ronthatja, de veszélyérzetünk is olyan mértékben tér el a normálistól, ami már nem normális…
Az 1998-99-es egykezes versenyen (korábban BOC Challenge) már bevezették az Alertness, Sleep és Safety Assurance Program-ot, amelynek lényege, hogy a versenyzők folyamatos támogatást kapnak a kialvatlanság okozta jelenségek minimalizálásához, illetve a kialvatlanság ellen. A versenyzők kezére helyezett karóra nagyságú szerkezet folyamatosan gyűjti a fiziológiai adatokat, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a kialvatlanság tudományos megértéséhez. A program másik fontos része a versenyzők felkészítése a helyzetek kezelésére. A földkerülést megelőzően több hetes tanfolyamon oktatják őket az alvászavarok leküzdésének, figyelem fenntartásának és a circadian ritmus szabályozásának technikáira. Kiemelt figyelemmel kezelik a problémák felismerésének elsajátítását, hiszen a megtanult módszereket csak akkor lehet használni, ha a versenyző tudatában van saját állapotának.
Az alvás egy igen aktív fiziológiai állapot, amely nélkülözhetetlen a túléléshez. A motiváció és hangulat alapvetően befolyásolja minden ember alvásszükségletét, amelyről általánosságban nem lehet nyilatkozni. A teljesítmény maximalizálásához és regenerálódáshoz vannak olyanok, akik beérik 6 óra alvással, másoknak 9 óra sem elég. Az alvásra is igaz, hogy a mennyiség önmagában nem elég, a minőség is legalább annyira fontos. A kialvatlanság csúcsán az agy kontroll nélkül vált az alvás állapotára, amely a mikroalvások során csak alig pár másodpercesek, de máskor akár percekig is eltarthatnak, fokozva ezzel a veszélyt.
Megoldások a kialvatlanság ellen
A versenyzők az oktatás során különböző technikákat sajátítanak el a kialvatlanság és kimerültség leküzdésére, amelyek közül az állapottól függően mindenki képes legyen az optimális megoldást kiválasztani. Könnyű lenne kijelenteni, hogy a megoldás olyan kézenfekvő, mint a kétszer kettő: aludni kell! A kurzusokon a hajósok azt próbálják meg elsajátítani, miként fokozzák a rövid, de többszöri alvás hatékonyságát. A szundikálás az idő létezése óta megoldás a problémára, bizonyított tény, hogy javítja az ítélőképességet, memóriát, teljesítményt és hangulatot. Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb elméinek tartottak közül sokan szundikáló típusok voltak, akik a gyakori szundítással fokozták a teljesítményüket, ez egyenesen vezetett a találmányok és világraszóló ötletek megszületéséhez. A teljesség igénye nélkül íme néhány név a legismertebbek közül: Albert Einstein; Winston Churchill, Thomas Edison. A „polyphasic” alvás avagy a gyakori, de igen rövid alvás gyakorlásának legismertebb alakja Leonardo Da Vinci, aki kétségtelenül a legtermékenyebb volt a feltalálók között. Anekdoták szerint Da Vince 4 óránként 15 percet aludt, ami 1,5 óra alvást jelent naponta. A NASA és más tudományos laboratóriumok is bizonyították, hogy biológiai szempontból működőképes Da Vinci ezen módszere (is). Az is tudományosan bizonyított, hogy másfél óra zavartalan alvás kevésbé hatékony, mint Da Vinci másfél órája, azaz az alvás hiánya esetén ajánlatosabb a gyakori rövid alvás, tehát a lemerült akkumulátort gyakrabban kell rövid ideig tölteni, mint egyszer teljesen.
A csoportos oktatást követően a versenyzők egyéni, személyre szabott továbbképzésen vesznek részt, ahol saját tapasztalataikra, szellemi és fizikai állapotukra építve alakítják ki mindenkinek a saját megoldási változatait a kialvatlanság okozta problémákra. Első lépés, hogy mindenkiről megállapítják, hogy reggeli pacsirták vagy éjféli baglyok. Bizonyított, hogy a pacsirtáknak a Da Vinci módszer a hasznosabb, míg a baglyok a hosszabb szundikálások során tudnak igazán regenerálódni. A folyamatban lévő földörülő versenyen minden szakasz után értékelik a karóra nagyságú számítógép adatait, amelyekből kiderült, hogy a legjobbaknak alig négy óra alvásra volt szükségük naponta.
New York sohasem alszik, szokták mondani, de ma az már igaz az egész földre, az egész társadalomra. A fokozódó kihívásra testünk és agyunk nem tudna magától reagálni, de a vitorlázók körében már évtizedek óta folyó tudományos kutatások valamint a laboratóriumi kutatások számos megoldást adtak a kezünkbe, amelyek segítségével akár meg is tudunk felelni az élet nagy kihívásainak.
