A nagyteljesítményű, extrém versenykatamaránok és -trimaránok építésében általában a franciák járnak az élen, és ez lassanként elmondható a túrahajók esetében is, hála a Fountaine Pajot cégnek. Ezt még 1976-ban alapította Jean-François Fountaine és Yves Pajot (aki abban az időben a sportvitorlázás élvonalához tartozott a testvérével, Marckal később háromszor is részt vett kormányosként az Amerika Kupa küzdelmeiben).
A franciaországi La Rochelle közelében letelepedett cég kezdetben versenyjollékat épített (505-ös, 470-es és 420-as típusokat), majd áttért az IOR féltonnások építésére, amelyek közül kettő is nyert a híres Figaro szóló túraversenysorozaton. A cég 1981-ben kezdett többtestű hajókat építeni; az elsőt, a 60 lábas Royale-t Loïc Caradec részére. Többtestű túrahajót először 1983-ban készítettek, a Louisiane sorozat első tagját, egy 37 lábas szendvicsszerkezetű katamaránt. Még abban az évben belépett hozzájuk Eric Bruneel, egy diplomás könyvelő, aki azonban a kishajók tervezésében is járatos lehetett. Ezt azzal bizonyította, hogy bevitte a céghez egy kisméretű, egynapos utakra szánt katamarán terveit, amelyeket Gildas Cornic nevű barátjával készített. Ez volt a Corneel 26, amely még abban az évben kiérdemelte a Bateaux kishajós magazintól „Az év hajója” kitüntetést.
Eric Bruneel 1992 óta a cég ügyvezető igazgatója, maga is tehetséges vitorlázó, aki 2004-ben egy Fountaine Pajot gyártmányú 50 lábas katamaránt kormányozva részt vett az egyszemélyes transzatlanti átkelő versenyen (Transat), és a hajóosztályban első helyezést ért el, két nappal megjavítva a kategória addigi rekordját, mégpedig igen nehéz, viharos körülmények között.
A cég évről-évre növekszik: 2004-ben már 400 körül járt az alkalmazottak száma, és évi 140-150 hajót gyártott (37 és 75 láb hosszúság közöttieket), 38,5 millió euró bejelentett évenkénti bevétel mellett. Jelenleg két üzeme van: egy 8000 m2 alapterületű La Rochelle-ben és egy 13000 m2-es Aigrefeuille-ben. Eddig már 1420 túrakatamaránt építettek és ezzel első helyen állnak a világon az ilyen hajók gyártói között. A cég természetesen megfelel az ISO 9001:2000 minőségtanúsítási szabványnak, de a hírét nemcsak ennek köszönheti, hanem három ténynek: egyrészt igen jó, stabil minőségű hajókat épít, amelyek iránt állandóan nagy a kereslet; másrészt hajlandó vállalni mindenféle újítás kockázatát; harmadrészt pedig olyan embereket alkalmaz, akik maguk is vitorlázók, tehát tudják, mi a vevők igénye. De a siker talán legfontosabb összetevője a cég mottója, amely így hangzik: „mi nem 150 hajót építünk évente, hanem egy bizonyos hajót egy bizonyos ügyfél számára, de ezt évente 150 alkalommal tesszük”. A különbség, azt hiszem, érthető. Talán ez az oka, hogy egyre több vitorlázó választja a világkörüli úthoz a cég megbízható, tengerálló hajóit.
Erről sokat mond egy interjú, ami az egyik szériájukhoz, a Belize 43 típushoz tartozó „Cinderella” nevű új katamarán tulajdonosaival, egy német házaspárral, Kerstinnel és Hanssal készült világkörüli útjuk során. A Cinderella 2003 novemberében indult La Rochelle-ből, és 15 hónappal később, több mint 20 000 mérföldet leküzdve megérkezett Ausztráliába. Kerstin és Hans, akik kiskoruktól kezdve szenvedélyes vitorlázók, így nyilatkoztak az útról:
Hogyan nyílt lehetőségük világ körüli útra menni és megélni minden vitorlázó álmát?
Hans: Szerencsére mindkettőnk számára lehetőség nyílt megszakítani a karrierünket és elég pénzt szedtünk össze ahhoz, hogy megvalósíthassuk ezt az utat. Mindkettőnk számára a hajón töltött idő volt eddigi életünk legszebb szakasza és kíváncsian várjuk, mit hoz az előttünk álló út.
Kerstin: Az, hogy együtt élünk a Cinderellán, nagyon közel hoz bennünket egymáshoz, és egyedülálló tapasztalatot ad a sok-sok ország, sziget és az emberek, akikkel találkoztunk.
Miért egy Fountaine Pajot katamaránt választottak útjukhoz?
Hans: A legjobb hajó kiválasztása hosszú és aprólékos folyamat volt, ami elég hosszú időt vett igénybe. Amikor az ember kiválasztja úszó otthonát, sok szempontot figyelembe kell vennie. Minden lehető biztonsági szempontból átgondoltuk a különböző hajótípusokat és végül egy katamaránt találtunk az utazásunk legbiztosabb alapjának.
Kerstin: Az élet minősége szempontjából ezt a hajót össze sem lehet hasonlítani egy hasonló méretű egytestűvel. Időnknek körülbelül 80 %-át horgonyon állva töltjük. Így aztán élvezzük a két külön hajótest nyújtotta hatalmas életteret, a tágas szalont a panoráma-kilátással és a nagy cockpitot. Vitorlázás közben meg élvezzük a hajó függőleges helyzetét, ami mindent sokkal könnyebbé tesz!
Hans: A boci használata szintén nagyon kényelmes, hála a hajótestek közötti szabványos csónakdaruknak. Néha napjában többször le kell tenni és ki kell emelni a gumicsónakot, és ez könnyen és erőfeszítés nélkül végezhető.
Kerstin: Mindezeken túl, akárhol is szerveződik egy esti parti, a helyszín végül a mi katamaránunk. Mert a mienk az egyetlen hajótípus, amelynek fedélzetén egy nagyobb csapat vendég is elfér. A látogatókat pedig mindig meglepi a hatalmas belső tér és a rengeteg tárolóhely a Cinderellán.
Mi tette Önökre a legkülönlegesebb benyomást az eddigi úton?
Kerstin: A Galapagos-szigetek élővilága lenyűgöző volt. Amikor befutottunk San Cristobal kikötőjébe, már fogadtak is az oroszlánfókák, amelyek egy pillanatig sem tétovázva a fedélzetre kúsztak, mihelyt horgonyt dobtunk. Megérinthettük őket és játszhattunk velük – én még vissza szeretnék menni oda egyszer!
Hans: A Kuna indiánok Panamában. Ezek az emberek boldogan élnek egy olyan életmódban, ami máshol valószínűleg eltűnik a közeljövőben. A barátságos és büszke magatartásuk teljesen lenyűgöző volt az olyanok számára, mint mi, akik egy Németországhoz hasonló iparosodott országban nőttek fel.
Kerstin: Olyan sok dolog történik velünk csaknem minden nap, ami ezt az utazást annyira becsessé teszi a számunkra! Néha azt kívánom, bár sose lenne vége!
Tapasztaltak eddig valamilyen problémát?
Hans: Szerencsére csak kisebb problémákkal kerültünk szembe a hajón, amelyeket nagyon hamar meg tudtunk oldani. Kolumbiában elszállt a spinnakerünk egy éjszakai szélrohamban. „Reffelj időben!” – ezt a leckét tanultuk belőle.
Kerstin: A legtöbb ember azt gondolja, hogy az életünk csak napozásból és a szép naplementék élvezetéből áll. Ez csak részben igaz. Egy-egy országban a be- és kijelentkezés, a hajó felszerelése élelmiszerrel a hosszabb útszakaszok előtt, a mosás és egyebek mindig elég elfoglaltságot nyújtanak.
Hans: Amikor valaki kint van a nyílt tengeren ilyen hosszú ideig, nyilvánvaló, hogy igazán rossz időjárásra is számíthat. De a Cinderellán még a legrosszabb helyzetekben sem éreztük soha, hogy ne volnánk biztonságban. Fontos, hogy az ember megbízzon a hajójában!
Hogyan folytatják útjukat Ausztrália után?
Hans: Ausztrália remek hely mindenféle karbantartáshoz, amit el kell végezni a hajón. Most Brisbane közelében, Bundabergben állunk éppen, és ki fogjuk húzni a hajót egy új algagátló réteg felfestéséhez.
Kerstin: Ebben az évben Ausztrália keleti és északi partjait járjuk be, ideértve a Nagy Korallzátonyt is. Júliusban részt veszünk a Darwin-Kupang versenyen, aztán meglátogatjuk Indonéziát, Szingapúrt, Malajziát és Thaiföldet. Ha valaki csatlakozni kíván az utazásunkhoz, mindig szívesen látjuk az útitársakat a Cinderellán. Elég kényelmes hely van itt mindenkinek!
A Fountaine Pajot biztonságos és örömteli világkörüli utat kívánt Kerstinnek és Hansnak. Ha valaki többet kívánna megtudni erről a földkerülésről, el lehet érni őket a www.cinderella-yachting.de honlapon.
