Tengerparti strandokon járva arról lehet megismerni a magyar vitorlázót, hogy a homokra kihúzott strandkatamaránok körül ólálkodik, és előbb-utóbb ki is bérel egyet. A jolléhoz vagy kielerhez szokott kormányos azonban nem könnyen találja meg a hangot egy ilyen hajóval. Sem hátszelezni, sem préselni nem lehet vele, és ha egyszer megáll, ember legyen a talpán, aki elindítja újra. A következőkben néhány trükköt ismertetünk, amelyekkel meg lehet szelidíteni egy ilyen többtestű hajót.
Elindulás, megállás Elindulni könnyű, megállni annál nehezebb egy katamaránnal. A hajó ugyanis nagyon gyors, de nem fordulékony, ezért kikötőn belül közlekedni nagy gyakorlatot követel. Lendülete viszont szemernyi sincsen a hajónak, azaz mihelyst nem fog szelet a vitorla, a hajó megáll és kormányozhatatlanul sodródni kezd. A legjobb ha előre pontosan kitaláljuk hogyan fogunk - lehetőleg félszélben - kinavigálni a nyílt vízre, mert egy nagyméretű száguldó hajóval a bóják és stégek között nagy rombolást lehet csinálni.
A fock az jó A katamaránt a csillaghajóhoz hasonlóan a nagyvitorla viszi, az orrvitorla leginkább csak a kormányozhatósághoz kell, ennek megfelelően alul van méretezve. Szinte minden szélirányban rendesen be kell húzni, és elfelejtkezni róla: bármi történjék is, a fock az jó.
Kétkezes grószschott Impresszív, 8-12-szeres áttételű nagyvitorla behúzó csigasort találunk szinte minden sportkatamaránon, ami kiegészül egy hosszú sínen futó és szintén áttételes kocsival. Ennek oka az, hogy a vitorlát keményen le kell schottolni, ami komoly fizikai erőt igényel: a Tornádókon a legénység két kézzel, térdből, vállból húzza be a nagyvitorlát, míg a kormányos csak a kocsit kezeli. Általános szabály, hogy a vitorlát inkább a kocsival állítjuk, és a behúzókötéllel erősen lehúzzuk – már ameddig sikerül rendesen kitrapézolni.
Egy testen vagy kettőn? A partról nézve mindenki arra gondol, hogy a katamaránok akkor mennek igazán, amikor erősen megdőlve egy testre állva repülnek. A valóság ezzel szemben az, hogy a hajó akkor a leggyorsabb, amikor a szél felőli test éppen csak nyaldossa a hullámok taraját. Ha a két test egyaránt a vízben van, túl nagy a nedvesített felület, ha viszont a katamarán túlságosan megdől, a szél alatti test besüllyed és azonnal lelassítja a hajót. Ezért az az ideális, ha a hajót épp annyira döntjük, hogy a szél felőli test kiemelkedjen a vízből, de még a kormány beleérjen a vízbe.
Perdülni kéne… Meglepő módon, a jollékkal ellentétben, a katamaránokkal sokkal kényelmesebb perdülni, mint fordulni. A széles test oldalirányban nagy stabilitást nyújt, és a bum átcsapása után sem billeg a hajó. Egyetlen veszélyes dolog van csak: nem szabad lefúrni a hajó orrát a leejtéskor, mert abból nagy borulás lehet. Ezzel szemben a fordulás nem olyan könnyű, főleg svert nélküli klasszikus strandkatamaránokkal, mint amilyen a Hobie 14 vagy 16. A hajó ugyanis könnyen szélbe áll, és nem hajlandó leejteni. Ilyenkor a bum kinyomásával tolatva kell a szélre merőlegesre beforgatni a testet, majd az orrvitorla és utána a nagyvitorla behúzásával elindulni. Lassú és idegtépő művelet, amit jobb elkerülni.
Inkább gyorsan, mint élesen A katamaránok, különösen a svert nélküli strandhajók, sokkal jobban mennek kicsit leejtve, mint szél ellen préselve. A préselő hajó szinte megáll, annyira lelassul, és erősen sodródik, míg leejtve a sebesség bőven kárpótol az elvesztett magasságért.
Wildthing Mitch Booth, a Tornádó hajóosztály ausztrál olimpiai ezüstérmese találta meg a módját, hogyan lehet a legjobban hátszelezni egy katamaránnal. A vitorlát kb. a lee gurtni magasságáig behúzzuk, és erőteljesen leschottoljuk, eközben felélesítünk, és a hajó egy testre áll. Ekkor aláejtünk és addig engedjük a hajót futni, amíg csak lehet, majd ismét felélesítünk, hogy a testet kinn tartsuk a vízből, ezt a technikát nevezik wildthingnek. Így szlalomozva nagyon élvezetes és gyors a bőszeles szakasz, bár a kormányostól nagyfokú felkészültséget igényel – a legénységtől pedig lélekjelenlétet, hogy benn maradjon akkor is, amikor a hajó erősen dől.
Borulás Az erősen túlvitorlázott katamaránok a széles testnek köszönhetően nehezen borulnak leebe, viszont annál könnyebben buknak orra. Hátszélben és háromnegyedszélben a hajó alig dől oldalra, trapézolni nem is kell, viszont annál fontosabb hátrafelé lógni, mivel a hajó orra hajlamos belefúrni magát egy nagyobb hullám hátába és ez annyira meg tudja fogni a hajót, hogy az hatalmasat borul. Amikor legénység a vízben találja magát, a teendő az, hogy az egyik ember az árbochoz úszik és igyekszik azt a felszínen tartani, valamint a hajó orrát szélbe fordítani. Eközben a kormányos egy kötelet az árboctőhöz rögzít, majd azt átveti a felül lévő testen. Kimászik az alsó testre, és a kötelet kézzel vagy trapézzal húzva igyekszik felállítani a hajót. Ha ügyesen csinálják, a szél alákap a vitorlának és segít visszaállítani, ha rosszul csinálják, akkor a szél a trambulinba kapaszkodik és csak sodorja a hajót. Egy katamaránt jóval nehezebb visszaállítani mint egy hasonló méretű jollét, de ez ne riasszon vissza senkit: az egy testen száguldó katamaránozás élménye bőven megéri a kockázatot.
