Három különböző nézet uralkodik azzal kapcsolatban, hogy fenyegeti-e a Föld élővilágát az emberiség egy részének pazarlása és környezetszennyezése. Az egyik vélemény szerint semmi baj nincs, ezért nem is kell tenni semmit. A második szerint viszont akkora a baj, hogy már nem orvosolható; ezért nincs mit tenni. Ez a két felfogás előbb-utóbb a földi élővilág pusztulásához vezet. A remény a harmadik irányzat képviselőiben van, akik szerint sürgős és gyökeres intézkedésekre van szükség, és tesznek is valamit ennek érdekében. A Sailors for the Sea, vagyis a Tengerészek a tengerért (SfS) szervezet ezt az álláspontot képviseli.
Fotó: Rick Tomlinson Volvo Ocean
A szervezet
Ez a nonprofit szervezet olyan emberekből alakult, akik a tengert szent dolognak, második otthonuknak tartják, és mindent megtesznek azért, hogy a vízen járók társadalmát felvilágosítsák a környezetvédelem fontosságáról, valamint támogassák a hajósok erőfeszítéseit a tengerek tisztaságának megőrzésében. A korábbi elszigetelt kezdeményezések összefogása már csak azért is rendkívül fontos, mert az utóbbi idők felelős tanulmányai – köztük a 2003-as Pew Oceans Commission és az U.S. Commission on Ocean Policy beszámolói – nyilvánvalóvá tették, hogy milyen nagy a világtengerek fenyegetettsége. A legnagyobb bajok három területen jelentkeznek: a parti vizek súlyos szennyeződésében a szárazföld felől, a tengeri élővilág pusztulásában e szennyeződés terjedése és a túlhalászat miatt, valamint a szennyezésért felelős országok tengerészeti, vízügyi és környezetvédelmi hatóságainak bürokratizmusában és hozzá nem értésében.
Nézzük meg részletesebben, miben is nyilvánul meg a világtengereket fenyegető környezetszennyezés, és miért olyan fontos ennek leküzdése. A kérdés második felére könnyű a válasz: a földgolyó felületének 71 százaléka víz, és az élővilág táplálékláncában a tenger élőlényei kiemelten fontos helyet foglalnak el.
A tengereket elsősorban az emberi tevékenység következtében a Föld légkörébe kerülő óriási mennyiségű szén-dioxid és hulladékhő veszélyezteti. Szén-dioxidot és hulladékhőt juttatnak a légkörbe az autók, a mozdonyok, a géphajók és a repülőgépek belsőégésű motorjai, turbinái, a fával, szénnel, kőolajjal vagy gázzal üzemelő fűtőeszközök. A légkondicionáló berendezések és a hűtőszekrények szintén hulladékhőt termelnek, és az általuk igényelt energiát – az ipari tevékenységhez és a modern élet háztartási-kényelmi berendezéseihez szükséges villamos energiával együtt – szintén javarészt szén-dioxid-termelő módon, hőerőművekben állítják elő.
Fotó: Mark CovellTeam RussiaVolvo Ocean Race
A szén-dioxid egy részét elnyelik az esőerdők, ezeknek területét az emberi kapzsiság azonban fokozatosan csökkenti, gyakran égetéssel, ami újabb szén-dioxid-termelést jelent. A légkörbe került szén-dioxid megváltoztatja a levegő törésmutatóját, ezzel üvegházhatást okoz: a légkör hőmérséklete nagyon lassan, de folyamatosan nő. A sarki jégtakaró olvadása és a gleccserek fokozatos eltűnése ezt meteorológiai statisztikák nélkül is fényesen bizonyítja.
Szerencsénkre az óceán felületén végbemenő gázcsere során a víz felveszi az emberiség által termelt szén-dioxid-felesleg körülbelül egyharmadát, így egyelőre megmenti a szárazföldet a jelentősebb krízistől. A felvett szén-dioxid-mennyiség óriási, napi 22 millió tonna, de az óceán egyre nehezebben bírja a versenyt. Ez a tengervíz pH-értékének változásán mérhető le. A pH, vagyis az úgynevezett hidrogénkitevő, az anyagok savasságának jellemzője: értéke 1-től 14-ig terjed, a 7-es érték a semleges kémhatást jelenti, lefelé a savasság, felfelé a lúgosság nő. Az eredetileg enyhén lúgos (7,8-8,5 pH) tengervíz pH-értéke az ipari forradalom kezdete óta eltelt bő két és fél évszázad alatt körülbelül 30 százalékot esett, így a tengervíz savassága jelentősen megnőtt: a tudósok szerint ez a változás a legnagyobb az utóbbi kétmilliárd év történetében. Márpedig a stabil pH-érték nemcsak az emberi szervezet működéséhez, hanem az óceán „egészségéhez” is szükséges. A földi élet fenntartásához az óceán nélkülözhetetlen: szabályozza a klímát, szűri és tisztítja a levegőt, táplálékot, ásványi anyagokat, gyógyszeralapanyagokat ad az emberiségnek, és nem utolsósorban biztosítja a kontinensek közötti közlekedés, áruszállítás, valamint a sport és a testi-lelki felüdülés lehetőségét. Ha tönkretesszük az óceánt, mindezt elveszítjük.
Fotó: Rick Tomlinson Volvo Ocean Race
Az óceán pusztulásának már számos jele tapasztalható világszerte. Ide sorolhatjuk a koralltelepek és a fitoplankton fokozódó pusztulását, a halállomány katasztrofális csökkenését egyes vízterületeken, valamint a tengeri élővilág egyéb állatfajainak pusztulását. Ez utóbbira jó példa az Aleut-szigetek vidéke, ahol az erdősűrűségű tengeri hínárban gazdag víz valaha nyüzsgött az oroszlánfókák, tengeri vidrák, kardszárnyú delfinek tömegétől, ma meg teljesen kihalt, feltehetően azért, mert a plankton kipusztult belőle.
Ahhoz, hogy a növényi vagy állati szervezet megélhessen a tengerben, igen fontos a víz stabil hőmérséklete és kémhatása. Az emberi környezetszennyezés (az üvegházhatás okozta felmelegedés és a szén-dioxid-fölösleg termelése) mindkettőt megváltoztatja. Ennek jelentőségét a különböző táborokhoz tartozó tudósok másként értékelik: egyes álláspontok szerint, ha most felhagynánk a környezetszennyezéssel, akkor is tízezer évbe telne, mire az óceán helyrejönne. Azt még a legközömbösebbek is elismerik, hogy már a mi életünkben is alaposan megváltozott a földi környezet, és hogy ez a változás a jövőben erősödik, ha nem teszünk ellene.
A szén-dioxid mellett a szárazföldi eredetű szemét a bajok második fő felelőse. A Csendes-óceán tízmillió négyzetmérföld területű, ovális, északi szubtrópusi áramlatának keleti csücskében akkora szeméthalom úszkál, amelynek területe kétszer nagyobb, mint Texasé. Ez a szeméthalom, amely a Keleti Szemétfolt csúfnevet kapta, javarészt mérgező műanyaghulladékból áll. A benne keveregő sokféle szemét közös tulajdonsága, hogy a szárazföldről került az óceánba, és gyakorlatilag már sohasem tűnik el onnan. Ugyanilyen szeméthalom kering a Csendes-óceán déli felén, az Atlanti-óceán északi és déli áramlataiban, valamint az Indiai-óceánban is. Ezek nem a hajókról kerültek oda: az úton-útfélen eldobott szemetet az eső előbb-utóbb a legközelebbi vízfolyásba sodorja, ahonnan aztán szép lassan megérkezik a tengerbe. A szemét mechanikailag esetleg elaprózódik, de biológiailag soha nem bomlik le.
Fotó: Carlo Borlenghi Rolex
A szemét rendkívül veszélyes a tenger állatvilágára: apróbb elemeit a madarak tápláléknak nézik és bekapják. Találtak már a tengerparton olyan elpusztult madarat, amelynek gyomrában 1603 apró műanyagdarabka volt. A nagyobb daraboktól a tengeri állatok megfulladnak, a hálókba gabalyodott halak éhen pusztulnak, a tengeri emlősök pedig szintén megfulladnak, ha az elszabadult, sodródó háló megakadályozza őket, hogy a felszínre jöjjenek levegőért. Nem egy tengeri teknőst találtak, amelynek páncélja deformálódott a rászorult autókerék-abroncs vagy a rátekeredett műanyagszalag szorításában.
A műanyagokból az óceán vizében kioldódó monomérek, a palackok tartalmának maradványai, valamint a szintén szárazföldi eredetű műtrágya- és veszélyesfolyadék-maradványok, köztük a tengerbe kerülő olajtermékek, az autómosók, üzemek és nem utolsósorban a háztartások csatornába lefolyó tisztítószer- és festékmaradványai mind-mind az óceánt mérgezik. Ezek a mérgek bekerülnek a földi táplálékláncba, és így nemcsak a tengeri állatoknak okoznak rettenetes károkat, hanem a szárazföldi állatok, végső soron pedig az emberek szervezetébe is bejutnak, súlyos elváltozásokat és betegségeket okozva.
Mit tehetne az emberiség a környezetszennyezés okozta jövendő katasztrófa elkerülésére? A válasz, akármilyen kellemetlenül hangzik is, a fogyasztói társadalom alapelveinek gyökeres megváltoztatásában rejlik. A silány „vedd meg, majd dobd el” minőségű, javíthatatlan tömegtermékek, a mértéktelen csomagolás, az elképzelhetetlen mennyiségű reklámanyag, az üvegvisszaváltással járó kényelmetlenség elutasítása folyamatosan növeli az emberiség által megtermelt szemét mennyiségét, amelyet a rendkívül lassan terjedő szelektív szemétgyűjtés és az újrahasznosítás sem képes ellensúlyozni.
A műanyagok hét alaptípusából különben is csak három (PET, HDPE és PS) számít könnyen újrahasznosíthatónak. A kérdéssel foglalkozó egyik kutatócsoport honlapja szerint a világszerte összegyűjtött műanyaghulladéknak mindössze három százalékát dolgozzák fel újra, és a legelterjedtebb hulladéktípusok – csomagolófilmek, száraztisztító zsákok, szendvicses, zöldséges zacskók, gyermektápszeres üvegek cumijai, zuhanyozófüggönyök, gyorséttermi eldobható evőeszközök – egyáltalán nem hasznosíthatók újra. Szemétbe kerülnek a nylon bevásárlózacskók is, amelyekből az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint világszerte évenként 500 milliárd és egybillió közötti darab készül. Szerencsére ezeket a világ számos országában betiltották már, és néhány világváros is hasonló lépésre készül.
A szén-dioxid-kibocsátás és a szemétmennyiség csökkentésére a környezetvédő szervezetek (köztük a Sailors for Sea) nagyjából a következőket javasolják a környezettudatos embereknek és a föld jövőjéért felelős kormányzati szerveknek:
- A kormányzatok támogassák a Nap ingyenes és környezetbarát energiafajtáit (sugárzási, szél- és vízenergia) felhasználó erőműveket; mi pedig, ha tehetjük, háztartásunk, nyaralónk vagy hajónk energiaellátásához szintén használjuk ezeket;
- Használjunk tömegközlekedési eszközöket vagy alacsony fogyasztású és kisebb emissziójú személyi járműveket; a munkába járáshoz, ha lehet, használjunk közös autót; a szárazföldön a rövid távolságokon (például a kikötőkben) használjunk kerékpárt vagy sétáljunk, a vízi sportok közül pedig részesítsük előnyben a vitorlázást, a szörföt vagy az evezést;
- Támogassuk és használjuk a szelektív szemétgyűjtő rendszereket;
- Az üres műanyag bevásárlózacskókat ne dobjuk el, hanem használjuk fel a lehető legtöbbször; a kormányzatok minél előbb tegyék kötelezővé a biológiailag lebomló csomagolóeszközök és a masszív papír bevásárlózacskók használatát a műanyag helyett, mi pedig használjuk ezeket;
- Legyen kötelező a gyártók részére a törött vagy tönkrement termékek visszavétele, mi pedig vigyük is vissza ezeket; amit lehet, javíttassunk meg a csere helyett;
- Újra kell szervezni az üvegvisszaváltás rendszerét, növelni kell a visszaváltható és újratölthető tárolóedények részarányát, és olcsóbbá kell tenni ezeket a pillepalackos vagy dobozos termékekhez képest;
- Ne szemeteljünk, és tegyük köztudottá, hogy a szemetelés szégyenletes és káros dolog; szedjük össze a szemetet, a családi házak járdáit a locsolás helyett söpréssel tisztítsuk (így kevesebb szemét jut a csatornába), komposztáljuk a családi házak és nyaralók kertjeinek növényi hulladékait;
- Ha lehet, vásároljunk kimért élelmiszereket az előrecsomagoltak helyett.
Fotó: Carlo Borlenghi Rolex
A felsorolás nem teljes, bizonyára még számos lehetőség van a környezetszennyezés csökkentésére, de sajnos a kormányok és az emberek többsége nem sokat érvényesít ezek közül. Ami a vízi embereket illeti, a könnyűbúvárok, a horgászok és a szörfösök, akik naponta szembesülnek a vizek szennyezettségével, már elég erőteljesen hallatják a hangjukat világszerte. A Sailors for Sea fő célja, hogy a hajósok is csatlakozzanak ehhez a „kórushoz”. Ennek érdekében felszólítanak minden hivatásos és kedvtelési hajóst, aki szeretné megismerni, megvédeni és tisztán megőrizni az utókornak a tenger szépséges élővilágát, hogy csatlakozzanak a szervezet programjához, amely a következőket tartalmazza:
- Az Egyesült Államok nemzeti méretű, „Clean Regattas” (Tiszta Versenyek) elnevezésű programját, amelyet a jachtkluboknak, kollégiumi vitorlástanfolyamoknak, valamint más helyi és nemzeti vitorlásszervezeteknek szántak; ez a program a közös akciókkal kapcsolatos teendőket sorolja fel, amelyeknek célja, hogy segítsenek megőrizni a tengerek tisztaságát, és felkeltsék az emberekben a tudatos tengeri környezetvédelem iránti igényt;
- Egy, a fiatal tengerészeknek és sporthajósoknak szánt tengeri környezetvédelmi tananyag létrehozását;
- Egy, részben az SfS által szponzorált, „A Sea Change” (Változás a tengeren) című film közzétételét 2008-ban, amelynek célja, hogy „a kényelmetlen igazság” benyomását és tudatát megerősítse a közönségben, bemutatva az óceán elsavasodásának és a szén-dioxid-kibocsátás romboló hatásának súlyos következményeit;
- Regionális fórumok szponzorálását, amelyeken a hajósok és a környezetvédelmi aktivisták találkoznak, hogy megvitassák és rangsorolják a vizek egészségét fenyegető hatásokat helyi és nemzeti szempontból egyaránt.
Ha egy jachtklub vagy egy versenyrendezőség csatlakozik a „Clean Regattas” programhoz és teljesíti annak követelményeit, bizonylatot kap erről (Clean Regatta Certification). Ebben egy független szervezet (az SfS) bizonyítja, hogy a klub vagy a versenyrendezőség felelős környezetvédő, és a lehetőség szerint mindent megtesz azért, hogy védje és megőrizze a klub vagy a verseny vízterületét. A bizonylat három szinten adható ki, amelyhez a résztvevő klubnak vagy versenyrendezőségnek meg kell kísérelnie, hogy teljesítse a követelményeket, bevéve a rendezőségbe a környezetvédelemre ügyelő zsűritagokat vagy a klubban kialakítva az ilyen célú állandó bizottságot, amely a következő kritériumok teljesítését ellenőrzi:
- Szemétmentesség – minden szemetet a megfelelő módon összegyűjtenek, és tiltják minden hulladék vagy szemét vízbe dobását, illetve a parti szemetelést;
- Szennyvízkidobás tilalma – minden szennyvíz és fekália kiürítése tilos a kikötőkben és a tiltott zónákban;
- Olajszennyezés megelőzése – minden motoros járműben legalább egy motortéri olajgyűjtő fenékszivacsszőnyegnek, a betöltőnyílás alatt pedig egy olajgyűjtő párnának kell lennie;
- Újrafelhasználás – a hajókról és a parti létesítményekből kikerülő hulladék lehető legteljesebb újrahasznosítása, és újrahasznosított papír alkalmazása (amelyben állami szabványok által garantált minimum 30 százalék újrahasznosított alapanyag-tartalom van);
- „Zöld” tisztítási módszerek – a résztvevőknek megadják az általuk a hajókon és a parti létesítményekben használható környezetbarát tisztítószerek listáját;
- Hajófenékfesték – a résztvevőknek tilos a vízben leváló vagy kioldódó „lágy” hajófenékfestékeket és mérgező algagátlókat alkalmazni;
- Hajófenék-tisztítás – a résztvevőknek tilos ezt a kikötőben vagy más erre érzékeny területen végezni;
- Karbantartás – a hajó kittelését és csiszolását csak az erre megengedett helyen szabad végezni, a szennyezést csökkentő eszközök (például porzsákos csiszoló) segítségével;
- Az üvegházhatás csökkentése – a résztvevők választhatnak, hogy a gépek használatának 10 százalékos csökkentésével mérsékelik a szén-dioxid-kibocsátást a verseny ideje alatt, vagy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásért az összes műveleteknek megfelelő kárpótlást adnak;
- Versenydíjak – az összes versenydíj és emléktárgy újrahasznosított anyagokat tartalmaz;
- Bioüzemanyag – a dízelmotoros kísérőhajók közül legalább egynek biodízel-üzemanyaggal vagy növényolajjal kell üzemelnie, vagy legalább egyet kétütemű helyett négyütemű motorral kell használni.
Az SfS által felügyelt Clean Regatta versenyeken az összes résztvevőnek be kell tartania a fenti követelményeket, ellenkező esetben kizárják őket. Az SfS viszont minden szükséges dolgot biztosít a Clean Regatta feltételeinek teljesítéséhez, és a verseny végén kiadja a bizonylatot. A bizonylat igen hasznos, mert az elnyerése érdekében tettek eleve kióvják a környezetszennyezésért kiróható díjak lehetőségét, megelőzik a szennyezés megszüntetésével kapcsolatos költségeket, és növelik az esélyt a környezettudatos szponzorok támogatására. Nem utolsósorban pedig garantálja a tiszta környezet védelmét és megőrzését.
